Minden, ami belefér

10.rész

Hunter szórakozottan játszott a tincseimmel miközben én ellazultan a mellkasán pihentem.
Olyan szürreális volt az egész. Szokatlan és kicsit furcsa is. De jól éreztem Hunter társaságában magam és boldogság járt át. Hunter szavai ellenére kétségeim voltak még, de próbáltam őket félre tenni.
- Mi az?- kérdezte hosszas hallgatás után Hunter
- Semmi.- mondtam és rámosolyogtam jelezve, hogy ne aggódjon
- Figyelj Steph- sóhajtott és közben nekem azon pörgött az agyam, hogy szerintem először hívott a nevemen...- én..
Ekkor kopogtattak az ajtómon.
- Stephie! Engedj beeee! Baszki ez az ajtó örökké zárva van..- nyafogott Lucy az ajtó túloldaláról
Esélyem sem volt megszólalni, mert Hunter hamarabb reagált
- Húzd el a csíkot Lucy! Elfoglaltak vagyunk!-mordult fel Hunter
- Uhh bocsesz!- hallottam Lucy meghunyászkodó hangját majd a távolodó lépteit
- Azt ugye tudod, hogy ez az ő szobája is?- kuncogtam
- Azt ugye tudod, hogy te az én gyönyörűm vagy?- nevetett- Veled akarok lenni hercegnőm.- simította meg az arcom majd megcsókolt forrón

Kicsit még pihentünk egymás karjaiban de végül mondtam Hunternek, hogy öltözzünk fel.
Felöltöztünk és Hunter miután egy csókott nyomott az ajkamra, átment a saját szobájába.
Jó volt, hogy picit magamra maradhattam a gondolataimmal. Át kellett gondolnom, hogy mit is akarok Huntertől vagy ő tőlem. Nos, azt be kell vallanom: nem volt egyszerű döntés. De dűlőre jutottam és mindennél jobban akartam Huntert. Meg akartam jobban ismerni ezt a szexi és jóképű szarházit. Sőt arra is késznek éreztem magam, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akár komolyabban is vele lennék...

Lucy töviről- hegyire kifaggatott mindenről. Persze a részletekbe nem avattam be, de ő már így is a plafonon volt az izgalomtól. Viszont óva intett a csalódástól. "Láthattad, hogy egy igazi szoknyavadász, nehogy pofára ess!" - visszhangzottak szavai a fejemben vészjóslóan, de ezt a könyvet nem akartam a borítójáról megítélni. Szerettem volna minden részletét megismerni és bátran belelapozni...

Aznap este átmentem Hunterékhez, de nem találtam otthon.
- Nemrég ment el. Nem tom hova.- vont vállat Jack
- Remek.- bólintottam cinikusan és lementem cigizni
Ott sem volt. Kezdtem egyre jobbam beparázni.' Képes lett volna a képembe hazudni?'
Szorongva szívtam el a cigimet, majd az épületbe visszafele menet összefutottam Olival.
- Hát te?- öleltem meg
- Van itt egy jó csaj. Azt fűzögetem, tudod.
- Oh, tényleg... - kaptam a fejemhez szórakozottan
- Minden oké? Kicsit szétszórtnak tűnsz.- kérdezte aggódva Oliver
- Ja... vagyis nem. Nem tudom.- ráztam meg a fejem idegesen- Hunterrel dugtam délután.- vallottam be
- Tyű, a mindenit!- nevetett Oli
- Ezt most ne!- tartottam fel figyelmeztetőlegesen a mutatóujjamat, mire Oli megkomolyodott- Szóval megtörtént, és kurvajó volt, meg szépeket mondott utána, de most úgy lelépett, hogy kezdek aggódni.
- Tőled lépett le?
- Nem. Átment a szobájába tusolni meg ilyenek és mikor mentem volna át hozzá már csak a szobatársa fogadott, azzal hogy Hunter lelépett valahova...- sóhajtottam
- Ugyan, ne gondolj rosszra.- vigasztalt
- Olyan hülye vagyok.... hagytam hogy megfektessen és most itt kesergek mint valami pancser. Pedig én nem ilyen vagyok.- nevettem keserű szájízzel
- Adj neki időt. Lehet tisztáznia kell magában pár dolgot. Ne pánikolj!
- Oké.- bólintottam mosolyogva, majd megöleltük búcsúképp egymást és visszamentem a szobámba.

A nap hátralévő részét olvasással és pihenéssel töltöttem. Közben természetesen füleltem, mikor érkezik haza Hunter, de sajnos semmi erre utalót nem hallottam.
Írni akartam neki egy sms-t,mert megadta a számát, így tudtam volna küldeni neki, de meggondoltam magam. Nem akartam elkeseredettnek tűnni.
'Ez a jóképű szarházi jól bepalizott....' dühös voltam és becsapottnak éreztem magam.
Sőt, azt kezdtem már el tervezgetni, hogyan is fogok neki beolvasni, ha találkozom vele legközelebb.

Bár tudtam volna akkor a köddéválásának okát.....