Minden, ami belefér

38.rész (+18)

Belenéztem a tükörbe, végigsimítottam a tengerészkék ruhámon, nagy levegőt vettem és a táskámmal a kezemben kimentem a nappaliba.

Hunter az étkezőasztalnál ült, tanult. Ennek nagyon örültem. Jó volt látni, hogy próbált összpontosítani a jövőjére, és nem Hank kétes ügyeibe folyt bele.
Becsukta a könyvet és felém fordult.
- Indulsz?- kérdezte olyan szenvedő arccal, hogy kicsit bűntudatom lett

Aznap mentem be megbeszélni a részleteket Payton cégéhez.

Hunter nem szólt semmit Paytonnal kapcsolatban az ominózus nap óta, bár az arcára volt írva minden: düh, harag, féltékenység, tehetetlenség.
De mentségére szóljon, meg sem mukkant, és ezért nagyon becsültem őt. Pontosan tudtam, mennyire nehéz volt az neki, de kibírta.

Én, hogy enyhítsek a helyzeten egy visszafogott, zárt ruhát vettem fel, s abban reménykedtem, hogy ezt megfelelőnek találja majd Hunter.
- Jó leszek így?- kérdeztem óvatosan
Hunter legeltette kicsit a szemeit rajtam:
- Te mindenben tökéletes vagy.- mosolyodott el oldalra biccentett fejjel-De köszönöm, hogy nem kivágottban mész.- érzett rá a lényegre
Hálásan elmosolyodtam és az ölébe ültem:
- Köszönöm hogy igyekszel.

Felsóhajtottam és a nyakamba temette arcát
- Érted mindent. Viszont nem egyszerű.- motyogta
Tenyeremet arcára helyeztem s a szemébe néztem
- Majd kapsz érte jutalmat.- kacsintottam
Hunter keze végigsiklott a lábamon, egészen a bokámtól, a combomig, amibe szexin belemélyesztette ujjait
- Ne ingerelj, mert leszaggatom rólad a ruhát és ezen az asztalon duglak meg...- mormolta a fülembe
- Mmm jól hangzik...-suttogtam s éreztem hogy kiszárad a szám a rajtam végigsöprő izgalomtól- De mennem kell. Este folytatjuk.- pattantam volna fel az öléből, de Hunter nem eresztett
- Mennem kell.- mondtam ismét
- Mindjárt elmész...- mondta rekedtes hangon- aztán pedig indulhatsz is.- fejezte be perverz mondatát csábos vigyorral
- Hunter- mondtam de már csak suttogva, mert Hunter keze a szoknyám alá kúszott, megcirógatva a combom majd félrehúzta a bugyim és egy ujját belémnyomta
A fejem hátra csuklott, felsikoltottam s Hunter közben még egy ujját belémhelyezte.
Az én ujjaim Hunter haját markolták miközben ő kényeztetett sajátjaival.
Hunter zihált s éreztem hogy keményen áll a farka a combom mellett.
Elöntött a forróság és sikongatásaim már-már cincogássá váltak, ahogy Hunter ujjai lendületesen ostromoltak. Ajkamat harapva, Hunter nevét sikítv jött az édes megkönnyebbülés.
Lassan kinyitottam szemeimet és Hunter buja tekintete tárult elém majd szexin bekapta az ujjait, lehunyta szemeit és jólesően lenyalta azokat.
- Perverz disznó!- kuncogtam
Hunter elvigyorodott
- Igazán finom vagy.- kacsintott- De este jobban bele kell merülnünk a témába. - folytatta játékosan- Tudod hideg van, a farkam meg irtóra fázik..- biggyesztette le ajkát- Jó lenne valami meleg, nedves helyre bedugni.
Hangosan felnevettem
- Majd meglátom mit tehetünk.- kacsintottam rá s felálltam az öléből
Megigazítottam a szoknyám
- Na jó mennem kell.- hunytam le a szemeimet
Ha tovább maradtam volna, kefélés lett volna a dologból és sosem érek oda Payton cégéhez.
- Sok sikert bébi.- mosolyodott el aranyosan Hunter majd megcsókolt
- Köszi, szeretlek!
- Szeretlek gyönyörűm!

Hamar odaértem kocsival, de kellett pár perc mire összeszedtem magam és bementem az épületbe. Még kicsit mindig Hunter akciójának a hatása alatt álltam...

Az épületben egy kedves recepciós hölgy fogadott és szólt Paytonnak hogy megérkeztem, aki pedig azt kérte menjek fel az irodájához.

A liftből kiszállva nem is kellett keresgélnem, hogy hol lehet Payton irodája, mert ő már egy nyitott ajtó előtt, széles mosollyal állt és rám várt.
- Szia Stephanie!
- Hello Payton!
Megölelt, ami kissé meglepett, de nem tettem szóvá
- Gyere, kerülj beljebb. Kávé vagy tea? Más?
- Öhm... kávé. Köszi!
- Bridget! Két kávét!- dörrent Payton rá a titkárnőjére, aki némán loholt teljesíteni a kérést

Beléptünk az irodába, ami nagyon modern bútorokkal volt berendezve, és mindenhol drága festmények meg szoborok díszelegtek.
Ez totál arra van hogy Payton felvágjon az ideérkezők előtt.
Mindig is megvolt benne ez....
- Nos ülj le, és beszélhetünk.- mosolygott rám
Leültem ő pedig az asztala túlsó felére, majd belekezdett
- Szóval, kész a szerződés, de még ez nem végleges. Ha módosítani akarsz valamit, megoldjuk.- mondta barátságosan

Elkezdtem olvasni a szerződést és közben Bridget is megérkezett a kávékkal.
Letette a tálcát elénk
- Tessék.- mondta halkan
- Köszönjük!- mosolyogtam rá
- Elmehetsz!- dörrent ismét Payton hangja
Atyaég! Velem is ekkora bunkó lesz?!
Megráztam a fejem és végigolvastam a szerződést. Jónak bizonyult.
- Szerintem rendben van.- néztem fel Paytonra
- Szuper!- bólintott kis mosollyal
Letettem a papírokat az asztalra majd hozzáfogtam a kávémhoz
- Bridget!- kiáltott
A fiatal nő bejött sietve és megállt az ajtóban
- 3 példányt! Csipkedd magad!- sürgette
Bridgetet, aki szinte szaladt kifelé a helységből
Megsajnáltam.
- Payton, nem sietek. Nem kell kiabáni vele....- kezdtem óvatosan
- Nem miattad csinálom. Muszáj keményen bánni velük..- vont vállat Payton
- De azért velem remélem nem fogod ezt csinálni, mert nem a seggedből rántottál elő!- kezdtem bepöccenni
- Nyugi! Nyugi!- emelte maga elé kezeit- Te különleges bánásmódot kapsz.- mosolygott- Nem tudnék veled így bánni.- mondta halkan
- Rendben.- bólintottam

Bridget berobogott az irodába és leterítette Payton elé a papírokat.
Aláírtuk a szerződés összes példányát majd Bridget kivitte azokat amik a cégnél maradnak iktatásra.
Én eltettem a sajátomat a táskámba
- Hát köszönöm a lehetőséget és akkor holnap kezdek.- mosolyogtam rá
Felálltam a székből majd Payton is.
Begombolta az öltönyét, mellém sétált majd néhány centire állva tőlem megszólalt
- De azt ugye tudod, hogy elvárok ezért cserébe bizonyos dolgokat.....- mondta s felvonta egyik szemöldökét