Minden, ami belefér

32.rész

Az ünnepek ,a korábbi bonyodalomtól eltekintve, békésen elteltek.
Szilveszter utáni második napon visszautaztunk Hunterrel a kampuszra, hogy összepakolhassunk a költözéshez.

Lucy már a szobában volt s tanulhatott valamit mert egy könyv és füzet fölé görnyedt.
- Hali!- köszöntem vidáman- Ezek a nyamvadt vizsgák...- bosszankodtam
- Ja.- értett velem egyet Lucy
Csendben elkezdtem pakolni.
- Milyenek voltak az ünnepek?.... Te mit csinálsz?- kérdezte mikor meglátta hogy intenzív pakolásba fogtam
- Öhmm..- sóhajtottam és abbahagytam majd felé fordultam- Hunter vett egy lakást... és megkért hogy költözzek vele össze. - vallottam be elpirulva
- Hű!- szaladtak fel Lucy szemöldökei
- Tudom, gyors. De szeretjük egymást és bízom benne, hogy minden oké lesz.- mosolyogtam
Lucy is mosolygott bár nem túl őszintén. Gondolhattam volna, hogy ez neki nehéz lesz.
- De figyi majd találkozhatunk órák után. Oké? Hiányozni fogsz.- mentem oda hozzá, mellé ültem és megöleltem
- Rendben.- nézett rám apró mosollyal- Most viszont el kell mennem kicsit.
- Oks, én úgyis pakolok.- bólintottam

Mire végeztem Hunter lepakolt a bérelt autóba, majd levittük a saját cuccaimat is.
- Készen állsz bébi?- tette kezét a combomra miután beült az autóba
- Igen!- feleltem izgatottan
Hunter elnevette magát s elindultunk, mangunk mögött hagyva a helyet, ahol egymás karjaiba sodort az élet.

2 héttel később

Minden vizsgán túl voltunk, így nyugisan teltek napjaink Hunterrel. Éltük az életünket a mi kis boldog buborékunkban. Nem zavart minket senki, így annyir szexelhettünk, amennyit csak akartunk. A lakás bármely részében. Imádtuk!
Hunter olyan volt, mint akikt kicseréltek. Nyugodt volt és kisimult. Látszott rajta, hogy boldog és ez engem is még inkább boldoggá tett.
Hihetetlenül boldog és kiegyensúlyozott voltam. Minden olyan könnyű volt és hamar megszoktuk egymás apró szokásait.
Egyetlen dolog akasztott ki: Hunter szana-széjjel hagyta a ruháit.
Ettől eltekintve nem volt gond.
Egy ideig könyörögtem neki, hogy szedje össze és pakoljon el maga után, de aztán ráhagytam, hiszen férfiből van....

Egyik hétköznap este, amikor hazaértem az óráimról, egy cetli várt a bejárati ajtónkon.
"Nehogy azt hidd, hogy a költözés megmentett! Hamarosan találkozunk!"

Meghűlt bennem a vér. El is felejtkeztem erről a pszichopatáról. "Hogyan talált meg?"
Letéptem a cetlit és elhajítottam.

"Ki a franc az?! Adam nem. Az oké. De akkor ki a picsa???"
Fújtam egy nagyot és beléptem a lakásba.
Hunter a laptopján csinált valamit éppen.
- Szia gyönyörűm!- mosolyogtt rám futólag majd vissza irányította figyelmét a laptopjára
- Szia! Figyelj, nem megyünk el kajálni valahova?
Nem akartam otthon maradni. Az üzemet után nem....
- Jó, persze, menjünk. - csukta le Hunter a laptopját- Baj van bébi?- kérdezte majd hozzám sétált és átölelt
- Nincs, csak fáradt vagyok.- hazudtam
Nem szerettem volna, ha Hunter halálosztót játszva mindenkit összeverne...pláne hogy nem is tudtam ki az aki baszakodott velem.

A közeli olasz étteremre esett a választásunk. Jól bekajáltunk és néhány pohár bor után haza indultunk.
Kézenfogva andalogtunk a hideg utcán.
Alig lézengett valaki. Néhány járókelőn kívül szinte csak mi voltunk az utcán.

A saját napunkba avattuk be épp egymást, amikor
- Hé kölyök!- harsant egy mély férfi hangja mögöttünk

                   - Hunter szemszöge -

Hank hangjától felállt a szőr a hátamon. Tudat alatt már tudtam is hogy mit akar.

- Csá.- biccentettem neki
- Ó a szépséges barátnő is megvan még..-mérte végig taszító mosollyal Stephaniet
Éreztem ahogy forr bennem a düh
- Mit akarsz?- sziszegtem fogaim között
- Jajajajjajjj.... kölyök! Ne siess!- tartotta fel a kezeit és közelebb lépett majd árkarolta a vállamat.
Steph ijedten nézett rám, majd körül segítséget kutatva. De én tudtam, hogy felesleges. Nem balhézni jöttek oda, hanem parancsot osztani.
- Péntek este számítok rád. Gondolom kiheverted a múltkori bénázásodat...- szorította meg Hank a vállamat
- Én...- kezdtem de félbeszakított
- Igen, TE fogsz verekedni. És nyerni fogsz kisöcsi...- szorította meg úgy a vállam, mintha össze akarná zúzni
Elengedett majd Steph felé fordult.
- Remélem ott leszel te is, cicuska.- kacsintott Stephre majd sarkon fordult
Ökölbe szorítottam a kezem
- Kölyök! Ma üzenetben elküldöm a részleteket.- szólt hátra a válla fölött- Ja és nagyon szép helyre költöztetek, a kis cicababáddal jól elvagytok ott, csak nehogy kiköltözzön.- mondta lazán mosolyogva, majd elsétáltak
Megmerevedtem, Steph arcám rémület tükröződött.
Pontosan tudtam, hogy mit jelentett Hank kis megjegyzése lefordítva:
Tudom, hogy hol laksz, azt is hogy a csajoddal és ha valamit keresztbe teszel nekünk, a csaj a miénk.
"Na azt soha!!!!!"

Rohadtul nem akartam már bunyózni. Steph miatt akartam leállni, de túl naiv voltam. Nem volt esélyem kiszállni.
Tudtam, hogy baj lesz, de nem is sejtettem, hogy több frontról támadnak majd minket.