Minden, ami belefér

33.rész

Vannak pillanatok, amikor a zsigereidben érzed, hogy rossz lesz a napod. Nos Hunter soron következő meccsének napja is ilyen volt.
Tudtam, hogy valami baj fog történni és csak remélni tudtam, hogy nem Hunter megsérülését jelenti a megérzésem.

Korán elment otthonról aznap. Nagyon keményen edzett szinte szünet nélkül, azóta, hogy megtudta a meccs idejét. De akkor először láttam rajta azt, hogy már nem szívesen ment küzdeni.
Utáltam az egész underground harcos, maffiózós, zsarolós szarságot, mert nem eresztette Huntert...

Alig tudtam bármire koncentrálni, csak a Hank nevű fickó szavai tépázták egyre az idegeimet. Hunter nem magyarázta el, hogy mire utalt pontosan Hank a mondandójával, de sejtettem, hogy semmi kedveset.
Igazi rohadék volt az a fickó, tipikusan az a fajta, aki egy kis apróért simán kivágja a vesédet. Gátlástalan szemétláda!

Remegő kezekkel vezettem az autómat a túlzottan ismerős raktárépülethez.
Egy ismerős autó jött mögöttem sokáig, de nem jutott eszembe honnan ismerem.
Egyre csak jött utánam.Sőt! Követett...
De amikor lefordultam a raktárhoz, tovább hajtott.
"Lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Nem követ engem senki. Ugye?"
Próbáltam nyelni, s ezzel eltűntetni a gombócot a torkomból, de nem sikerült.

Lassan leparkoltam és lehunyt szemmel elszámoltam tízig, hátha lenyugszom.
Na ez sem jött be. Megráztam a fejem és kikászálódtam az autóból.
Mire odaértem a raktárba, már nagyon sokan voltak.
Befizettem a belépőt és célzottan Hunter keresésére indultam,de szerencsétlenségemre Hank került az utamba
- Ó, hát helló cicuska!- vigyorgott a rohadék
- Hello.- köszöntem közönyösen
- Csak nem a kis szerelmedet keresed?- kérdezte megjátszva a kedveset, mintha nem tudta volna pontosan...
- De. Ha megbocsát...
- Nanananaa! Ne siess!Beszélgessünk.- lépett közelebb
- Én Hunterrel akarok beszélni!- emeltem fel a hangom
- Hű! Milyen akaratos!- kacagott- Szaladj csak! Csókolgasd körbe! - állt félre nagy kegyesen
Lendületesen elsiettem mellette, és még hallottam Hank undorító hangját nagyon halkan
- Amíg tudod....- mondta olyan hangon hogy kirázott a hideg
Befordultam az öltözők felé vezető folyosón.
S akkor kezdtem csak kapizsgálni.
Ő fenyeget! Ezek el akarnak rabolni!Összeugrott a gyomrom és a folyosón álló kukába hánytam.
Fojtogatott a félelem, de nem volt időm tovább agyalni mert Hunter lépett ki a folyosóra.
- Gyönyörűm, szia!- mosolygott rám majd elkomorodott az arca- Jól vagy?
- Igen. Semmi baj. Csak aggódom.- tereltem a témát
- Nyugi babám!- mosolygott magabiztosan és magához ölelt- Viszont most menj, mert azonnal kezdünk.
Nagyot nyeltem.
- Vigyázz magadra! Szeretlek!
- Én is szeretlek bébi!- kacsintott majd megpuszilta a homlokom- Ne aggódj lecsapom a fickót seperc alatt!- nevetett- Ne de most sipirc és vidd el innen a csinos kis hátsód, mert még elcsábulok.
Felnevettem. Imádtam őt!

Aggodalmaskodva mentem vissza a nézők közé s igyekeztem elvegyülni. Minél messzebb az elmebeteg Hanktől.

Hunter igazat mondott néhány perc alatt elintézte az ellenfelét.
Megkönnyebülve tapsoltam, mikor kihírdették a győzelmét.

Lassan elszállingózott a tömeg, én pedig a kocsim biztonságát választottam várakozásom helyéül.
Beültem, de nyugtalanító érzés kerített hatalmába. Valami nem stimmelt.
"Tiszta hülye vagyok! Az agyamra megy az a sok barom cetli!!! Remélem csak szórakozik Hank és a bandája..."
Elmélkedésemet Hunter szakította félbe, aki egy köteg pénzt lobogtatva, vidáman lépkedett a kocsim felé.
Láttam rajta, hogy nagyon fáradt, de boldog volt mert túlesett rajta és nyert.
Kiszálltam az autóból és a nyakába ugrottam.
- Szia!- búgtam a fülébe és lábaimmal köré kulcsoltam magam
Hunter mélyet szippantott a hajamból
- Szia gyönyörűm!- suttogta a fülembe
- Hank elégedett?- kérdeztem óvatosan miután lemásztam róla
- Az. Most egy ideig remélem kussban lesz.- szaladt ráncba a homloka
- Én is remélem.- bólintottam
- Jössz velem?- kérdezte Hunter
- Nem akarom itt hagyni a kocsim.- mondtam - Majd megyek utánad.
- Inkább előttem.- kérte- Szemmel akarom magácskát tartani.- beszélt vicces hangsúllyal
- Rendben.- mosolyogtam

Lassan, csupán 70-el, vezettem, mert sötét volt és amúgy is fáradt voltam.
Hunter mögöttem haladt, tartva a követési távolságot.
Kuncogtam egy kicsit. "Milyen irónikus, hogy az a pasi , aki illegális ügyletekbe bonyolódik, és úgy általában tojik magasról a szabályokra, a közlekedési szabályokat viszont pontosan betartja. Kész talány vagy Hunter Sullivan!"
Nevettem ismét

Egy kereszteződés felé közeledtem és már messziről láttam, hogy nem férek át a sárgán, így finoman a fékre tapostam. De semmi!
Ismét rátapostam, ezúttal sem reagált az autó. Azonnal pánikba estem. Úgy tapostam a lábbammal a félpedált, mint egy őrült, de nem fogott a fékem!
- Bassza meg!- nyöszörögtem kétségbeesve
A kereszteződésnél éppen kanyarodott egy kisbusz, és mielőtt belerohantam volna csak annyira volt időm, hogy jobbra elrántsam a kormányt. Utána már csak egy fényes kirakat közeledő látványa és a hangos csattanás volt mindaz, amit érzékeltem, aztán teljes sötétség.....