Minden, ami belefér

17.rész

A tömeg őrjöngött.
Hunter akkora ütést kapott az arcába, hogy a földön kötött ki.
A Szikla fölétérdelt vigyorogva és már épp ököllel akarta ütni Hunter fejét, amikor is Hunter fürgén és váratlanul gyomorszájon vágta a Sziklát.
A Szikla felordított, a közönség megfagyott. Hunter nem teketóriázott és egy nagyot behúzott a fazonnak, majd ismét a gyomrába. A Szikla hátraesett. Most Hunter került fölé és ököllel püfölni kezdte a Sziklát.
A közönség magához tért: ujjongás, ordítozás, füttyszó hallatszódott körös- körül.
A műsorvezető hangja harsant fel: A mérkőzésnek vége!- hatalmas ováció hangzott fel- A nyertes Hunter "A kölyök" Sullivan!!- kiáltotta
Ekkor állt csak le Hunter a fazon ütlegelésével majd büszkén felállt, s bár láthtóan kimerülve de elégedetten húzta ki magát. Az arca és az öklei véresek voltak, a szája fel volt dagadva de boldognak tűnt.

A tömeg néhány perc taps és beszólogatás után, oszlani kezdett.
- Le kell lépnünk!- mondta Ben
Igaza volt. Nem szabadott kockáztatni, hogy Hunter esetleg meglát minket.

Sietve elhagytuk a raktárt, és a koliig meg sem álltunk. Egy szó nélkül, némán lépdeltünk egymás mellett. Mindketten próbáltuk feldolgozni, amit láttunk.

- Köszi, hogy elkísértél!- hálálkodtam Bennek
- Tudod, hogy bármikor...- kezdte
De nem hagytam hogy befejezze hanem helyette szorosan megöleltem
- Mit fogsz tenni?- kérdezte a koli bejárata előtt ácsorogva
- Fogalmam sincs. Lehet elmondom neki de lehet hogy nem. Passz. Most teljes katyvasz az agyam.- mondtam őszintén
- Megértelek.- bólintott együttérzően- Ha beszélni akarsz, tudod hogy én itt vagyok.- mondta kedvesen
- Köszi.- bólintottam egy apró mosoly kíséretében- Jó éjt Ben!
- Jó éjt Steph!- köszöntünk el egymástól majd mindenki a saját szobája felé vette az irányt

Egész éjjel alig aludtam. Percekre lehunytam a szemem majd felriadtam és hallgatóztam, hogy vajon Hunter hazajött már vagy sem.
Tudtam, hogy a nehezén túl van mégis a rettenetes képek, ahogy agyamba kúsztak ahogyan megverik őt, fájdalmat és szorongást keltettek szívemben. De azok a képek amik bevillantak, ahogy véresre veri a Szikla arcát, az már inkább rettegéssel töltött el...
"Vajon Hunter engem is képes lenne bántani?" kirázott a hideg és hajtogatni kezdtem magamnak hogy " Ő soha nem ütne meg. Annál sokkal fontosabb vagyok neki!"

Hajnal tájban mikor ismételten, már sokadjára, felriadtam  hangokat hallottam: ahogy kinyílik a szomszéd ajtó, egy nagy puffanás amit egy ledobott táska hangjaként azonosítottam, majd a tusolóból csobogó víz hangja.
Tehát hazaért. Hála az égnek.

Nagy volt a kísértés, hogy átmenjek hozzá, de leküzdöttem. Rövid időn belül, álom nélküli, mély alvásba merültem.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem, lustán nyújtóztam egy nagyot majd tusolni mentem.
Lucy már elment így enyém volt a szoba.
Elkészültem a suliba és ettem egy gyors joghurtot reggeli gyanánt.
Közben sms-em érkezett

Feladó: Oli
A dohányzóban ülünk, itt várunk. Csipkedd magad te csintalan fehér nép!😁

Hangosan felnevettem. Nagyon jól esett akkor ez a nevetés , hiszen csupa negatív és nyomasztó gondolattal volt tele a fejem.
Nem is tudom mihez kezdtem volna a barátaim nélkül, s ez az ilyen helyzetekben vált még nyilvávalóbbá.

Felvettem a vastagabb kabátom is, mert a hideg októberi reggel befagyasztotta volna a seggem és útnak indultam
Az épület előtti dohányzóban tényleg ott ült ez a két díszpinty és valamin nagyon vihogtak.
- Na csá! Mi a nevetség tárgya?- huppantam le melléjük
- Hali!- intett Oli még mindig nevetve- Csak azt mesétlem Bennek hogy a mellettem lévő szobában tegnap keféltek és rendesen ilyen szerepjátékos téma volt. Ami azért kibaszott vicces mert csajok laknak ott és mindkettő rohadt ocsmány. Most mondd meg, ki az aki bevállalja hogy leheggeszti bármelyiket?!- kezdtek el röhögni ismét- És elkezdi : Rossz kisfiú voltál, most megbüntetlek.- mesélte majd már együtt nevettük jó hangosan
- Ember, bottal sem nyúlnék hozzájuk. Tuti lerohadna a farkam. - mondta Ben és újra felröhögtünk
Pár perc és egy szál cigi után elindultunk gyalog az óránkra.

Ben nem hozta szóba a tegnapit és ezek szerint megőrizte a titkot és nem árulta el Olinak sem. Ugyanis Olit ismerve már nem bírt volna magával, tuti rákérdezett volna.
Hála járta át szívemet. "Igazi kincs az ilyen barát!" Mosolyogva Benre pillantottam, aki épp egy energiaital kortyolgatott

Az előadóterem előtt már gyülekeztek a diákok, köztük Hunter is.
Az arca egy része kissé be volt dagadva, a szája felrepedt, és a homloka bal széle is.
Kirázott a hideg a gondolattól, hogyha nem ő nyer, akkor nem ússza meg ennyivel. Hirtelen hányinger fogott el. Szomorúan Hunter bámultam.
- Hé Steph! Nem jössz?- kiáltott Ben mivel lemaradtam tőlük
Erre Hunter felkapta a fejét és a tömeget kezdte vizslatni, majd tekintete rajtam állapodott meg. Elmosolyodott és integetett.
- Majd megyek!- kiáltottam Bennek, mire ők bólintottak és bementek a terembe, amit épp akkor nyitottak ki
Én pedig Hunter felé indultam és kusza gondolataimat kétségbeesve próbáltam rendezni.
"Mit mondjak neki? Hogy kezdjek hozzá?"
Nagy levegőt vettem és leültem mellé.

Sziasztok!😊
Mi lesz ebből? Vajon elmondja Stephanie Hunternek hogy mit tud?🤷🏻‍♀️😱
Köszönöm a megtekintéseket és a voteokat!❤️
Továbbra is várom a kommenteket! Nagyon jól esnek.😘❤️