Minden, ami belefér

59.rész

- Hadd nézzem a fuxot!- kapta el a kezem Ben, mikor megérkezett a házunkba- Naggggyon szép a gyűrű!- mondta majd elismerően füttyentett- Ez a Hunter nem szarozik kis köves gyűrűkkel... egyből egy nagy kavicsot pattint az ujjadra.- kacagott
- Nem az a lényeg....- kezdtem
- Peeersze peeeersze, és nektek nőknek a pasik farokmérete sem számít bla bla....- legyintett- Hagy ezt a dumát! Tuti örülsz ennek a gyűrűnek!- kacsintott
- Naná, nagyon boldog vagyok, de nem a gyémánt mérete miatt, hanem mert Hunter megkérte a kezemet.- pirultam el
Ben elmosolyodott
- Milyen kis romantikus lett ez a fiú!
- Mindig is az volt.- védtem Huntert- Csak szeret verekedni...- vontam vállat
- Na az tuti!- Csajok...- hajolt a pocakomhoz- Apátok az összes udvarlótokat lefogja csapni, az fix...- vihogott- Úgy hozzatok haza kanit, hogy apátok szívlapáttal fogja őket megszeretgetni.- kacarászott a saját poénján
- Te nagyon hülye vagy!- csaptam a fejére nevetve
- Na és mikor lesz a nagy nap?- vonogatta a szemöldökeit
- Nem tudjuk még. De mindenképp a szülés után. Nem akarok ilyen nagy bálnaként megesküdni.- nyafogtam
Ben csak megrázta a fejét a negatív jelzőmre
- Már ezerszer mondtam, hogy nem vagy bálna.- majd komolyan nézett rám, sőt aggodalmasan- Félsz a szüléstől?
- Igen.- szorult el a torkom- Nagyon.... Hiába olvastam egy rakat könyvet erről, mégsem vagyok biztos abban, mire is számítsak.- sóhajtottam aggodalmasan
- Hunter bent lesz?
- Passz. Nem tudom. Nem kérdeztem még. De ha belegondolok, én nem szeretném hogy bent legyen.
- De miért?
- A sok vér, meg az hogy látna ott küszködni... uhh.- ráztam meg a fejem elborzadva- Soha többe nem dugna velem.
- Dehogynem! Viszont elfogadom hogy félsz ettől...- mondta lágyan
- Apropó elfogadás!- jutott eszembe hogy
még nem avattam be Bent- Hunter anyukája itt járt tegnap.
- Micsoda?! Dehát én azt hittem...- pislogott Ben
- Én is.- bólintottam- De mégsem. Sőt, megváltozott. Én a tegnapi találkozás alapján kifejezetten kedvesnek találtam Patriciat. Hunter is igyekezett elfogadni a tényt, hogy a tékozló anyuka felbukkant....de tudod... nehéz az ilyesmi.
- Hűhaaa!
- Persze először dühöngött és kiabált, de aztán valahogy jobb belátásra tért és elfogadta a dolgok alakulását.
- Szegényt biztos sokkolta.
- De még mennyire...- emlékeztrm vissza
- Na és Hunter apja?- szakította meg a merengésemet
Nagyot nyeltem, a ránéztem szomorúan
- Patricia elmondása szerint meghalt.- feleltem csendesen- Hunter sejtette, hogy valami hasonló történt, de így már biztos...- mondtam szomorúan
- Nagyon kivolt?
- Mámint mi miatt?
- Hát úgy ámblokk.- vont vállat
- Hát....Mikor már azt hitte elaludtam, hallottam sírni. De nagyon keservesen. Sok volt ez  neki egyszerre.- sóhajtottam- Gondolkoztam, hogy vigasztalom, de biztosan szándékosan várta meg míg nem hallom.... szerintem nem akart gyengének tűnni előttem. Én ezt tiszteletben tartottam és inkább hagytam, hogy úgy kezelje és dolgozza fel, ahogy ő szeretné.
- Igazad van.- helyeselt

Jól esett kiönteni a szívemet és a sok újdonság miatti kétségeimet megosztani Bennel.
Estefele ment el, épp amikor Hunter hazaért.

———————————————

Patricia az elkövetkezendő hetekben rendszeres vendéggé vált nálunk és Hunter egyre kedvesebb volt vele. Jó volt látni, hogy milyen szépen fejlődött a kapcsoltuk.
Én is jobban megismertem őt és nagyon szimpatikus volt számomra. Közvetlen, figyelmes és kedves volt velem.
A lányok érkezését pedig alig várta, akárcsak mi és mindenki más a családomban.
Hunter teljesen megtalálta a helyét az új konditeremben és végleg felhagyott az alvilági dolgokkal.
A hetek békésen, harmóniában teltek.

Aztán a terhességem 33.hetében egyik este vacsora után az ágyban feküdtem, olvasgattam, Hunter pedig a kimosott, de már száraz ruhákat hajtogatta be a szekrényünkbe.

Furcsa fájdalmat éreztem a hasamban és hirtelem pisilnem kellett. Felkeltem nagy nehezen az ágyból, és épp indultam volna ki a szobából, amikor hirtelen meleg nedvesség folyt végig a lábaim között. Tudtam, hogy mi történt.
- Hunter....- nyöszörögtem- Azt hiszem, hogy elfolyt a magzatvizem...- mondtam rettegve, miközben a hasamat szorítottam a fájdalomtól

Sosem felejtem el Hunter arcát, ahogyan akkor rám nézett. Soha nem láttam még olyan félelmet a szemében. Talán tudat alatt már érezte, mi fog történni.....