Minden, ami belefér

50.rész

Travis nem jött vissza, a telefont is kinyomta, mikor hívni próbáltam.
Csak egy sms-t írt nekem:
Ha tönkre akarod tenni az életed ilyen fiatalon, akkor hajrá!

Hunter és a szüleim nyugtatgattak és anya egyre csak azt hajtotta, hogy majd megnyugszik Travis és ő szeret engem, csak nem tudja feldolgozni ezt a hirtelen előállt helyzetet.
Igyekeztem hinni ebben....

Miután hazaértünk a szüleimtől, megfürödtem, de csak álmatlanul hánykolódtam az ágyunkban, Hunter mellett. Nem jött álom a szememre.
Travis is aggasztott, illetve a másnapi ultrahangos vizsgálat miatt is izgultam. Féltem attól, hogy valami baja lesz az ikreknek.

Végül valamikor hajnalban sikerült elaludnom, amit nagyon bántam mert reggel tompa és fáradt voltam.
- Rosszul aludtál bébi?- kérdezte Hunter
- Aha. Tudod Travis meg a mai UH.
- Minden rendben lesz gyönyörűm.- puszilt bele a hajamba és magához ölelt.

A rendelő várójában nem sokat kellett ülnünk, hamar behívott az orvos.
- Hogy vagyunk kedves kismama?- kérdezte miközben zselét nyomott a hasamra
- Egész jól. A reggeli rosszulléteim már ritkábbak és kevésbé viselnek meg. Az étvágyam is jobb.
- Remek, nagyon jó.- bólintott mosolyogva- Na kukkantsuk meg az apróságokat!- nézett a monitorra majd kattintgatni kezdett - Itt is vannak: egy ééés még egy.- felém fordította a monitort
Már nagyobbak voltak, és már nem pontocskák voltak, hanem látszottak a fejecskéik, a kicsike végtagjaik. Mindenük icipici volt még, de már egyértelműen kicsike embereknek néztek ki. Sokat fejlődtek néhány hét alatt.
A szívem hatalmasat dobbant és teljesen elérzékenyültem.
Legördültek örömkönnyeim az arcomon és megfogtam Hunter kezét. Felnéztem az arcára: Hunter ugyanúgy sírt örömében, mint én.
- Azok a mi babáink.- mondta a sírástól remegő hangon
- Igen.- pityeregtem
Összebújtunk és némán néztük a két apró kisbabát
- Hallgassuk meg a szívverésüket.- mondta az orvos majd semmihez sem hasonlítható heves, két, szinte egyszerre verő szív dallama töltötte be a szobát.
- Örömmel tájékoztatom önöket, hogy mindkét magzat makkegészséges, minden a megfelelő fejlődési fázisban van.- közölte az orvos velünk
Nagyon megkönnyebbültem, és egy nagy sóhaj kíséretében némán hálát mondtam Istennek, hogy megóvta a babáinkat.
- A nemüket lehet már tudni?- kérdezte Hunter
- Sajnos még nem. Az majd a következő ultrahangos vizsgálatnál lesz látható.- tájékoztatott
- Értem. Köszönjük!- fogott vele kezet Hunter boldogan
- Köszönjük.- mosolyogtam én is majd letöröltem a zselét a pocakomról, a papírtörlővel, amit az orvos adott a kezembe
- Itt a felvétel kimerevített képe, parancsoljanak.- nyújtotta át- Nagyon fontos hogy vigyázzon magára és az ikrekre Ms. Davenport! Ne feledje, veszélyeztetett terhes!
- Igen, tudom.- feleltem halkan
- Mivel már a 13.hétbe lép holnap, így már a vetélés kockázata csak minimális. Viszont ettől függetlenül figyeljen oda az egészséges táplálkozásra, pihenjen sokat, illetve a szex tabu.- jelentette ki
Azonnal Hunterre néztem, akinek tátva maradt a szája
- Mármint...semmit sem csinálhatunk?- kérdezte hitetlenkedve
- A lényeg, hogy a hüvelyi behatolást kerüljék el. A többi az önök fantáziájára van bízva.- vigyorodott el
Hunter megkönnyebbülten fellélegzett, én csak kuncogtam
- Rendben. Köszönjük!

- El sem hiszem, hogy végre hazaértünk.- feküdtem le a kanapénkra
- Elfáradtál szerelmem?- cirógatta meg az arcomat, mikor leguggolt mellém
- Igen.- bólintottam- És éhes vagyok, vagyis éhesek vagyunk.- kuncogtam a hasamat simizve
Hunter mellém feküdt és óvatosan a pocakomra hajtotta a fejét
- Éhesek vagytok manókáim?- beszélt a babákhoz- Jó ott nektek anya pocakjában?- simogatta a hasamat mosolyogva majd felhúzta a pólóm és puszit adott rá

Másnap reggel korán ébredtem és Hunterrel vásárolni indultunk. Először egy szupermarketbe mentünk, élelmiszert venni. Nagyon kényelmes volt a bevásásrlás ugyanis Hunter semmit sem hagyott leemelni ampolcokról. De tényleg semmit, még egy csokit sem. Engem kérdezett, hogy miből, mennyit és milyet, aztán ő bepakolta a bevásárlókocsiba. Mikor végeztünk, haza kanyarodtunk, hogy Hunter kipakoljon és elindultunk egy bababoltba, amit már korábban kinéztem magamnak.
Totál bepörögtem, lázbajöttem a kínálattól.
- Na bébi, válogass kedvedre!- súgta a fülembe és megcsókolt
Izgatottan nevettem majd belevágtam a shoppingba.
Végül két egyforma, egyszerű fehér kiságyat választottam ki, amik Hunternek is tetszettek. Továbbá vettünk két fehér pelenkázóasztalt, meg szekrénykéket, amikbe majd a ruháikat meg a játékaikat fogjuk tenni, és cuki plüssöket, egy babamérleget, játékokat meg sok apróságot. A bútorokat nem vittük el, csak kifizettük és másnapra kértük hogy szállítsák ki. Ruhákat meg babakocsit addig nem akartunk venni, míg a babák neme ki nem derült.
A szükséges cuccok negyedét meg is tudtuk venni így elégedetten távoztunk a boltból. Vásárlás után hazamentünk lepakoltunk és kaja közben, összebújva megnéztünk egy filmet.