Minden, ami belefér

24.rész

Biztos voltam abban, hogy Adam hagyta a "kedves" cetlit az ajtómon.
Irtóztam a gondolattól, hogy ismét a közelemben volt az a szemét.

Fel-alá járkáltam a szobában, a körmömet rágva.  "Hunternek az 100, hogy nem mondom el. Nem akarom hogy dühből valami olyat csináljon ami miatt börtönbe kerülhet..."

Alig jött álom a szememre, akár úgy is mondhatnánk, hogy jóformán semmit nem aludtam.
Amikor másnap reggel a tükörbe néztem, ijesztő látvány fogadott: hatalmas karikák a szemeim alatt, sápadt és beesett arc, szénakazal frizura. A megjelenésem remekül tükrözte a lelki állapotomat.

Zombiként húztam le a napot az egyetemen, és túl estem minden órán plusz egy szívatós zh-n is.
Fáradtan, de magammal elégedetten vonultam vissza a szobámba délután 4 előtt nem sokkal.
A lépcsőn felfele battyogtam amikor Adamet láttam meg a folyosón sétálni.
Elborult az agyam.
- Hé! Rohadék!- kiáltottam utána
Meglepetten fordult meg
- Nocsak nocsak!- vonta fel a szemöldökét- Mégis csak én kellek neked?- nevetett szarkasztikusan
- Kapd be te majom! Kellesz a francnak! - mondtam dühösen- Ha mégegyszer fenyegető cetlit hagysz nekem, feljelentelek zaklatásért!- fenyegetőztem
- Mi van?- nézett rám értetlenül
- Jajj, ne csinálj úgy mintha nem tudnád...- horkantam fel
- Te mi a faszról ugatsz itt?! Hagyjatok már! Nem akarom hogy még egyszer az a köcsög pasid a közelembe jöjjön!- mordult fel- Milyen cetli?! Te hülye vagy?!- ráncolta a homlokát értetlenkedve és faképnél hagyott
Szoborrá dermedtem. "Ha ő nem, akkor ki rakta a papírt oda?"
Egész testemben remegni kezdtem, a szívem a torkomban dobogott. Zihálva rohantam a szobámba, ahol Lucy filmezett éppen
- Csá!- vigyorgott rám, de mikor meglátta a rémületet rajtam, azonnal elkomorodott
- Mi baj? - jött oda hozzám aggódva
- S..s..semmi.- feleltem halkan - Légyszi hagyj egy kicsit!- néztem rá könyörögve
Lucy némán bólintott és visszaült filmezni.

Hosszasan feküdtem az ágyamban rosszabbnál rosszabb eshetőségeket mérlegelve. Végül viszont összeszedtem magam és elmentem tusolni.

Megtörölköztem és felöltöztem a szobában. Aztán úgy döntöttem nézek én is valamit, de amikor elindítottam volna a filmet kopogtattak az ajtón.
- Gyere!- ordította Lucy popcornnal tele szájjal
Hunter lépett be az ajtón.
Haja szélfútta, arca nyúzott, tekintete szomorkás.
- Sziasztok!- eresztett egy apró mosolyt- Steph lejössz rágyújtani?- kérdezte
- Aha.- feleltem majd lecsuktam a laptopom.
Felvettem a csizmám és a kabátom. Hunter fürkésző tekintettel követte minden mozdulatomat. Bizonytalanul felnéztem amint felhúztam a kabátomon a cipzárt, ekkor láttam meg Hunter szemeiben az aggodalmat.
- Mehetünk. - mondtam neki, mosolyt erőltetve az arcomra
- Oké.- bólintott de láttam hogy nem hisz a mosolyom őszinteségében

Csendesen mentünk le a dohányzóig, amit épp üresen találtunk
Hunter izmos mellkasára vont
- Mi a baj?- suttogta a hajamba majd egy puszit nyomott rá
- Semmi.- hazudtam
- Ismerlek. Tudom, hogy van valami...
Sóhajtottam
- Te hol voltál tegnap?- húzódtam el, miközben tereltem a témát
- Ne terelj!- ingatta mutatóujját kissé morcosan majd nagy levegőt vett- Hát.... az egyik főnökömmel futottam össze a kondiból kifele jövet és megbeszélésre hívott. Az még oké is lett volna, de a megbeszélésről kifele jövet, ami egy városszéli garázsban volt, egy fekete, sötétített ablakú kocsi kezdett követni. Hiába gyorsítottam, a nyomomban volt. Mivel motorral voltam, egy szűk sikátornál le tudtam rázni...egy pár percre majd valahogy ismét a sarkamban volt. Az erdőbe menekültem, a kunyhóba. Oda nem tudtak követni.
A motort elrejtettem éjszakára és egy kurva stukkerrel a kezembe aludtam. - túrt a hajába feszülten- De szerencsére nem volt az éjjel hátralévő részében más para. - sóhajtott- Kockáztatni viszont nem akartam, ezért nem jöttem haza. - mondta őszintén, a szemembe nézve, majd a fülem mögé simított egy kósza tincsemet
- Aggódtam érted.- vallottam be szégyenlősen
- Tudom és köszönöm.- mosolyodott el- Minden oké. Tudok vigyázni magamra.- kacsintott magabiztosan- Emiatt vagy feszült?- kérdezte gyengéden
- Ja.- vágtam rá
Ha nem is hitte el, nem forszírozta tovább a témát.
- Holnap este harcolok.- jelentette ki
- Tessék?- rémüldöztem
- Nyugi, semmi nagy cucc. Valami csicska narkós. Könnyű pénz.- legyintett- Téged viszont meg ne lássalak ott!- szaladt ráncba a homloka- Veszélyes hely, egy ilyen gyönyörű nőnek pláne.- mondta komolyan
- De..- kezdtem bele, de Hunter a számra tette a kezét
- Nem!- mondta jelentőségteljesen és mélyen a szemembe nézett- Te vagy a mindenem, az egyetlen ami fontos számomra ezen az elcseszett világon. Nem hagyom hogy bajod essen! - mondta elszoruló torokkal
- Szeretlek Hunter.- simítottam meg az arcát és apró csókot leheltem ajkaira
- Szeretlek gyönyörűm.- magához ölelt és megpuszilta a fejem búbját
Szorosan kapaszkodtam belé, mintha legbelül éreztem volna a másnap esti mérkőzés előszelét...