Minden, ami belefér

27. rész

                  -Stephanie szemszöge-

Hetek teltek el Hunter bunyója óta, de még mindig fájlaltuk azt az estét.
Hunternek a bordái repedtek el, nekem pedig a szívem szakadt meg mivel őt abban a helyzetben kellett látnom...
A hideg is kirázott az emléktől.

S mindennek a tetejében folyamatosan kaptam a fenyegető cetliket.
Valakinek súlyosan beteg az agya, ha ilyenkre van passziója!
Természetesen Hunter előtt még mindig hallgattam a dologról. Féltem, hogy elborulna az agya és valami meggondolatlant tenne.

Az idő csak rohant, mi pedig igyekeztünk lépést tartani a teendőinkkel.
Beköszöntött a vizsgaidőszak és szinte kiürült a koli.
Sokan hazamentek tanulni, s alig maradtak bent néhányan. Köztük Hunter, Lucy, Ben és én. Oli hazament. Azt mondta eltereljük a figyelmét.
Na persze!
Nem kötelezi senki a bulikra....

Lényeg a lényeg, hogy alig lézengtek az épületünkben és ez baromi jó volt. Vágytam már egy kis csendre.

Hunter a meccs óta még inkább óvott és mindenhova elkísért. Túlzásba is vitte kicsit szerintem, de amúgy jól esett hogy védelmezett.

Lucy meglepően zárkózott volt, nem nagyon beszéltünk, csak eléldegéltünk egymás mellett.
S ha jól láttam Hunter jelenléte eléggé zavarta, így egyre többet voltunk Hunterék szobájában.

Hunter ölében ültem egy nappal azelőtt hogy hazamentem volna az ünnepekre.
Csendben szuszogtunk és élveztük a másik közelségét
- Hiányozni fogsz gyönyörűm.- mondta egészen halkan
A szívem szakadt meg
Tudtam, hogy ő egyedül tölti az ünnepeket, de még nem igazán tudtam, hogy hazavihetem-e.
Hezitáltam.

- Január 1.-jén már jövök is.- túrtam a hajába játékosan- De te is hiányozni fogsz nekem Hunter.- néztem szomorkás szemeibe s megsimítottam borostás arcát

- Az sokára lesz még. Mi lesz velem?-ölelt magához
- Minden rendben lesz.- nyugtattam- Csak 7 nap, gyorsan eltelik.- mondtam talán inkább magamnak

Én is feszült voltam a gondolattól, hogy messze leszek tőle, de muszáj volt hazamennem a családomhoz az ünnepekre.

A nap hátralévő részében filmeztünk és pihentünk.
Bealudtam az egyik filmen és mire felriadtam, Hunter nem volt sehol.
Átmentem az én szobámba, de ott sem találtam. Csak Lucy volt bent, s épp telefonált.
Intettem neki és jeleztem hogy elmegyek picit a koliból.
Erre csupán bólintott majd hátat fordítva nekem, folytatta a telefonálást.
"Mostanában elég morci..."

Leszaladtam az épület elé és a kijelölt dohányzónál Hunterre leltem.
Elmerengve cigizett.
Körülötte számtalan csikk.
"Vajon mióta ül itt kint?"
Észre se vett. Csak maga elé bámult, és nagyon szomorúnak tűnt.
Ekkor vettem csak észre hogy valami konyakos üveg van mellette. Nagyot húzott belőle és eltaposta a cigijét.

Halkan odasétáltam és melléültem. Hunter meglepve nézett rám
- Miért nem pihensz?
- Megijedtem, hogy nem találtalak magam mellett.
- Ne haragudj, de kellett a friss levegő. Khm...- köszörülte meg a torkát- Ha már itt vagy akkor szeretnék adni neked valamit.
- Hunter erre nincs szükség...- kezdtem
- De! Kérlek..- nézett esdeklően a szemembe
- Oké.- bólintottam egy apró mosoly kíséretében
A kabátja belső zsebébe nyúlt és két apró dobozt vett elő
- Tessék
- Mindkettő?- kérdeztem meglepve
- Igen. Bontsd ki őket!- bátorított

Izgatottan bontottam ki az első és egyben kisebb dobozt
- Egy nyaklánc volt, egy nagy H medállal, ami Swarowski kristályokkal volt kirakva.
A szemem könnybe lábadt
- Hunter...- mondtam majd elakadt a szavam
- Feltegyem?- kérdezte édesen
- Légyszi.- kértem- Ez gyönyörű!- suttogtam miután a nyakamban lévő káprázatos nyakláncot megsimítottam
- Örülök, hogy tetszik!- mosolygott Hunter- Így mindenki láthatja, hogy az enyém vagy.- mondta és magához ölelt
- Örökké.- feleltem meghatva
- Bontsd ki a másikat is.- mondta boldogan

Kibontottam a dobozkát, amiben egy kulcs volt.
- Ez mi?- kérdeztem értetlenül
- A lakásunk kulcsa.- mondta lassan és óvatosan a szemembe nézett
- Tessék?- kérdeztem nagyokat pislogva
- Vettem egy lakást... - köszörülte meg a torkát. Szemmel láthatóan izgult
-....és szeretném, ha ketten, együtt élnénk ott.- fejeztem be óvatosan a mondandóját
Nagyot nyeltem s próbáltam felfogni a hallottakat
- Hű...- ennyit tudtam kipréselni magamból
- Ha nem akarod, nem kell... én csak..- mondta elvörösödve
- Cssss!- tettem gyengéden a kezem a szájára,mire meglepett arccal állt előttem- Szeretnék veled együtt lakni.- feleltem könnyes szemekkel, majd kicsattanva a boldogságtól ami átjárta egész testemet

Hunter felkapott, megpörgetett és csak azt hajtogatta, hogy "köszönöm!"

Tudtam, hogy gyors meg korai az összeköltözés, de már csak az összeköltözés gondolata is hihetetlenül boldoggá tett.
Egyszerűen éreztem, hogy így helyes.
- Boldog karácsonyt szerelemem!- mondta majd szenvedélyes csókot váltottunk

- Figyelj..- mondtam miután elváltunk- én nem vettem neked semmit..
- Semmi baj.-kezdte Hunter
- De szeretném ha bemutathatnálak a szüleimnek.- mondtam teljes szívemből áradó őszinteséggel- Velünk töltöd az ünnepeket?- kérdeztem reménykedve
- Hát persze!- mosolygott boldogan Hunter

Ez volt számomra az igazi ajándék, hogy Hunter kisfiús, boldog és felszabadult mosolyát láthattam, ami csak nekem szólt.