Minden, ami belefér

39.rész

A vér is meghűlt az ereimben.
"Ez nem lehet komoly....!"
- E..ez...ezt most nem értem.- dadogtam félve majd nagyot nyeltem
- Elvárom, hogy a maffiózó külsejű barátod nyavalygása ellenére megbízz bennem és ne legyél velem távolságtartó!- magyarázza- Nekem még mindig fontos vagy....mármint barátként.- köszörülte meg a torkát

Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
Azt hittem hogy Hunter gondolatmenete beigazolódott és a puncimra pályázott, de szerencsére nem...
- Persze. Lehetünk barátok.- feleltem apró mosolyt villantva
Payton elmosolyodott
- Viszont van még valami.
- Igen? Mi?- kezdtem pánikolni ismét

- A másik dolog amit elvárok, hogy a kollegáid előtt ne nagyon kürtöld szét, hogy mi valaha együtt voltunk. Nem akarom hogy azt gondolják, hogy veled kivételezek.- mondta halkabban
Önkéntelenül felnevettem
- Dehát azt fogod tenni.- tártam szét kezeimet
- Na jó! De azt nekik nem kell tudni miért...- kuncogott
- Oké.- bólintottam megkönnyebbülten

Az interjú után hazavezettem, de nem találtam otthon Huntert.
"Biztos kondizni ment.."- vontam vállat, majd neki álltam főzni valami finomat

                  - Hunter szemszöge -

Elég durva edzésen voltam túl. Muszáj volt tanulás után kicsit átmozgatni magamat. Nem akartam eltunyulni....
Letusoltam az öltözőben majd összepakoltam a cuccom és az edzőteremből jöttem éppen ki, amikor egy túlzottan is ismerős arcot láttam meg
- Kölyök!- vigyorodott el Hank a motorom mellett állva, mögötte persze a két majom testőre vagy mije.
- Csá!- biccentettem
- Hogy van a kis csini barátnőd?- kezdte negédesen
A szőr is felállt a hátamon
- Mit akarsz?- vágtam oda foghegyről
- Naaaa,mi ez a stílus öcsém?- váltott agresszívre- Dolgod van! De szerintem már levághattad...
Sóhajtottam. Természetesen sejtettem miért dugta elő az ocsmány pofáját.
- Mikor lesz a harc?- kérdeztem megadóan
- Nos lássuk csak. Ma kedd van, tehát 3 nap múlva. Pénteken.- felelt kicsit kedvesebben
"Rohadék.."
- Nem akarom már ezt csinálni. Nem akarok többet harcolni!- jelentettem ki határozottan
Hank arcán először meglepettség, majd kétségbeesés aztán pedig agresszióval keveredett düh tükröződött
- Ez kurvára nem így működik bazmeg!- sziszegte, igyekezve visszafogni a dühkitörését
- Márpedig nekem elegem van. Kész. Abbahagyom.

Hank kínjában felnevetett
- Dehogy hagyod öcsém!-legyintett
- De. Itt a vége.- erősködtem

Hank feje elvörösödött az idegtől.
Lehunyta szemeit majd kifújta a levegőt és rám nézett
- Tudod mit?! Oké! De vannak feltételeim: 1. A mostani harcot megcsinálod és 2. 500 000 dollárt kérek készpénzben
- De annyi lóvém nincs..- mondtam mérgesen
- Hááát...- tárta szét kezeit mintha mit sem tehetne- Akkor muszáj még 3-4 meccset végigtolnod- mondta sunyi pofával
- Francba!- rúgtam bele a kukába- Oké! De utána ennyi. Kiszállok! A pénzzel meg kitörölheted a seggedet!- ordítottam majd faképnél hagytam őket, felpattantam a motoromra és elhajtottam
- Akkor pénteken öcsi!- kiáltott utánam az a rohadék pondró

Tele volt a fejem azzal a sok szarsággal, így még nem mentem haza. Nem akartam Stephaniet aggasztani...
Persze tudtam, hogy nem lesz sétagalopp kiszállni a dologból, de akkor is szar volt szembesülni a ténnyel.
"5o0 ezer dolcsi. Ez egy igazi köcsög!"

Letámasztottam a motorom egy parkban, ahol megálltam kiszellőztetni a fejem és leültem egy padra.
"Muszáj lesz addig harcolni míg összekaparom a zsozsót! Jó van valamennyi pénzem de az kellhet orvosra vagy bármi másra: megélni, számlákra stb. Nem baj! Összekapom magam, lecsapok mindenkit és néhány hét múlva ott hagyom a gecibe az egészet!"

Rágyújtottam egy szál cigire, majd mégegyre és hazaindultam.
Steph autója a felhajtón állt, így tudtam hogy túlesett az interjún azzal a szarházi majommal.
Beléptem, kibújtam a cipőmből, felakasztottam a kabátom és mivel a nappali üres volt, a konyhába indultam.
Valami lendültes pop zene szólt, Steph pedig háttal állva nekem főzőcskézett.
Meg sem hallotta, hogy megérkeztem.

Az ajtófélfának támaszkodva néztem a ténykedését. Vidáman, dúdolgatva sürgött- forgott.
Őt nézve még szilárdabbá vált a tervem:
"Igen. Abbahagyom a bunyót. Érte. Mindezt érte teszem. Azért hogy békében élhessünk, minden baromság nélkül." Annyira szerettem ezt a nőt, hogy megfelelően nem is tudtam kifejezni szavakkal. Ő volt az én gyönyörűm, a szerelmem, a másik felem. Egy olyan életet akartam neki nyújtani, ahol boldog lehet.

Ekkor Steph megfordult. Kicsit megijedt de aztán aranyosan elmosolyodott.
A szívem kihagyott egyet.
- Szia.- mosolyogtam rá
- Szia te kukkoló.- nevetett
- Ami szép, az szép!- vontam vállat- Muszáj volt legeltetnem a szemem.- vigyorogtam majd odaballagtam hozzá és megcsókoltam
Steph jóleső kis sóhajt engedett ki.
- Üdv itthon bébi.- suttogta
Homlokon pusziltam és magamhoz öleltem szorosan.
- Hogy ment az interjú?- kérdeztem
- Jól. Holnap kezdek.- felelte boldogan
Lenyeltem az összes rosszmájú megjegyzést ami a seggfej exére eszembe jutott és csak annyit mondtam
- Büszke vagyok rád!- motyogtam
Erre Steph megpuszilta az arcom és egy "köszi"-t suttogott majd folytatta a főzést
- Menj pihenj le, mindjárt vacsi.- csicsergte
- Helyes. - csaptam a fenekére- Pokoli éhes vagyok! Ételt az asztalra!- mélyítettem el kicsit a hangom játékosan
- Türelem!- kuncogott
- Munkára, te csintalan asszony!- csaptam újra a fenekére nevetve, majd kimentem a konyhából és ledőltem a kanapéra

A plafont bámultam miközben hallottam Steph dúdolgatását a konyhából.
Elmosolyodtam.
"Soha nem voltam még ilyen boldog."

Gyerekként arról álmodtam, hogy lesz majd feleségem, meg gyerekeim és én őket sosem hagyom magukra. Bármi is lesz kitartok mellettük az utolsó lélegzetemig.

Megmelengette a szívem a gondolat, hogy ez mind már csak néhány karnyújtásnyira volt tőlem.
"Steph, az én gyönyörűm, a jelenem és a jövőm. A végzetem."