Minden, ami belefér

43.rész

"Nem hagyom, hogy ártsanak a családomnak!"
Ezt hajtogattam magamban, miközben egy egész éjszaka alatt megterveztem mindent.
"Hank megbeszhatja magát! Nem fogom ellopni a drogot. Kiszabadítom az én gyönyörűmet és kiiktatom az összes férget. Az se érdekel ha lecsuknak. De nem hagyom hogy bántódása essen a családomnak meg hogy zsaroljanak! Hiába végezném el a feladatot, mindig lenne valami amit Hank követelne tőlem..."

Hajnal 3 körül járt már az idő, ekkor értem oda Hank házához.
Gondosan leparkoltam néhány utcával arrébb Steph kocsiját és gyalogosan közelítettem meg a házat.

Nagy előnyt jelentett, hogy az évek alatt megismertem a biztonsági intézkedéseket. A tudással a fejemben és a pisztollyal a kabátomban már nem volt megállás.

Megvártam a 3.15-ös őrségváltást és bemásztam a telekre, a kamerákat elkerülve. Egészen egy bokorig eljutottam. Egyesével iktattam ki a 4 őrt a telken. Mögéjük lopakodtam és megfojtottam őket. Nem kockáztathattam.
Komolyan nem akartam megölni őket, de ha kábítás után felébredtek volna, akkor tönkre megy minden.
Nem volt időm foglalkozni a tudattal, hogy gyilkos lettem, csakis az én gyönyörűm és a babánk járt a fejemben. "Ők számítanak csak. Semmi és senki más!"

Az udvar tiszta volt. Már csak a riasztó rendszert meg a kamerákat kellett kikapcsolni és szabad volt a pálya. Amatőr módon, a házon kívül egy fémdobozban voltak ezek a vezérlők, így könnyen ment.
Miután ezzel is megvoltam már csak azt kellett felmérnem, hogy mennyi pondró van bent a házban Hanken kívül.

10 percig lopakodtam az ablakok alatt és 4-et számoltam, plusz Hank.
"5 majommal simán elbánok."
Rátettem a hangtompítót a pisztolyra bár bíztam abban, hogy nem kerül sor a használatára...

"Ellenőriztem mindent: sapka a fejemen: pipa, kesztyűk a kezemen: pipa. Így nem hagyok sehol nyomot magamról."

Feltörtem a zárat és pont háttal állt nekem az egyik őr, aki zabált valami szendvicset mint egy disznó. A saját csámcsogása olyan hangos volt, hogy meg sem hallott engem.
Hangtalanul felugrottam a hátára és egy jól irányzott mozdulattal kitörtem a nyakát.
A nagy benga állatot lefektettem a földre halkan és elhúztam egy oszlop mögé, minimalizálva azt hogy észreveszi valamelyik cimborája.

"Oké maradt 3 plusz Hank."

Bekukkantottam a nappliban ahol négyen ültek, Steph pedig egy székhez kötözve.
A szívem összeszorult a látványtól.
De erőt kellett vennem magamon.
"Meg kell várnom míg valaki kijön és őket is egyesével hatástalanítani."
Bólintottam magamnak és az ajtó félfánál guggolva vártam.

Hosszú percek teltek el, mire egy fickó kiment brunyálni a wcre, ami pont az ellenkező irányban volt, tehát engem nem vett észre.
De adott volt a feladat:. Ellopakodni az ajtó előtt észrevétlenül.
Szerencsémre pont a tv-t bámulták így egyszerű volt a dolgom.
Mire bementem a budiba a csávó pont a farkát rakta el, totál védtelen volt.
Ráugrottam és az ő nyakát is eltörtem.

Visszalopakodtam és tudtam, hogy lassan majd keresni fogják a bent ülők a többieket.
Igazam is lett. Alig fújtam ki magam a másik kettő feltápászkodott és döngő léptekkel kiindultak
"Ehhez már kelleni fog a pisztoly."
Előrántottam és amikor kiléptek az ajtóból látható részből, mindketten golyót kaptak a fejükbe. Az egyik Rico volt. Dühömben még egyet a fejébe lőttem és leköptem
- Ezt azért mert bántottad a csajomat!- sziszegtem halkan a hulla arcába

Nagy levegőt vettem. Tudtam, hogy Hank maradt bent és Steph.
"Itt az idő"

Határozottan beléptem a nappaliba.
- Mi a fasz?!- ordított fel Hank
- Hunter!-sírt Steph
A pisztolyt Hankre szegeztem
- Kurvára nagyot hibáztál hogy a családommal baszakodtál!- közöltem jegesen
- Te kis...- kezdte Hank dühtő vörösödő fejjel
- Jó mulatást a pokolban te gerinctelen seggfej!- mondtam hidegvérrel majd fejbelőttem

Holtan csuklott össze, Steph pedig felsikoltott
Zokogott szegény és remegett, szerintem fel sem fogta igazán még akkor, hogy ezzel vége lett minden alvilági szarságnak.

- Gyönyörűm!- szaladtam oda és eloldoztam
A nyakamba borult és sírt.
- Hunter...- zokogott keservesen
- Mostmár minden rendben lesz.- sírtam én is- Te jól vagy? Bántottak? A baba?- hadartam
- Jól vagyunk, nem bántottak minket.- felelte
S végre kiengedhettem a benntartott levegőt
- Sietnünk kell, gyere!- suttogtam
Megfogtam az én gyönyörűm kezét és rohantunk, hátra sem nézve....