Minden, ami belefér

51.rész

1 héttel később

14 hetes terhes voltam már és szó szerint élvezni kezdtem a várandósságot. Teljesen elmúltak a rosszulléteim, nem szédültem, visszatért az étvágyam, szóval jól voltam.
A babák szobáját Hunter kifestette vanília színre és összeszerelve elhelyezte a korábban megvásárolt bútorokat is. Öröm volt nézni, ahogy szorgoskodott.
Mindig is tudtam, hogy remek apa lesz majd, de ezek a dolgok méginkább meggyőztek.

Éppen otthon pihengettem, egy,a terhességről szóló könyvet olvasva, amikor megcsörrent a telóm. Nem volt kéznél így Hunterért kiáltottam.
- Szívem! Ideadod a mobilom?
Nem válaszolt, hanem már suhant is hozzám.
- Tessék gyönyörűm.- puszilta meg a homlokom- Kiteregetek.
- Oké, köszi.- feleltem, majd a kijelzőre pillantottam: Travis hívott
- Halló?- vettem fel kicsit félve
- Szia Hugi.- köszönt halkan
- Szia.
- Nézd, ökör voltam és nagyon de nagyon sajnálom! Melletted vagyok tudod, mindig is melletted voltam. Csak sokkolt ez az egész. Nem akarom, hogy félresiklás várjon rád...- mondta szomorúan
- Minden rendben van és lesz T! Megbocsátok. De szeretném, ha te is örülnél és várnád a gyermekeimet. Ennyit kérek. Mást nem. Szükségem van a bátyámra.- suttogtam a sírást visszatartva
- Itt leszek neked Hugi, szeretlek és várom a két kis szarost.- viccelődött
Hangosan, szívből jövően felnevettem
Úgy örültem annak, hogy a testvérem is támogatott végre minket!

Kb félórát beszéltünk még Travissel majd mondta, hogy dolga van és letettük.
Üdítően hatott rám Travis hívása, egészen felpörögtem tőle.

Felkeltem a kanapéról és nekiláttunk a főzésnek. Én az asztalnál ülve pucoltam és aprítottam a zöldségeket, Hunter a kockázott csirkemellett pirította egy serpenyőben.
- Kibékültünk Travissel.- újságoltam Hunternek
- Na ez szuper.- fordult felém mosolyogva, miközben a husit kavargatta
- Milyen az új terem?- kérdeztem munkálkodás közben
- Jobb, mint az előző. Többet fizetnek és nincsenek olyan ribancok mint Zoe. Szinte csak pasik meg leszbi csajok járnak hozzám edzésre, szal aggodalomra okunk nincs.- kacsintott rám

Miután elkészítettük a kaját, megterítettünk és megettük, amit főztünk. Tök fincsi lett, és kellemesen jóllaktam tőle.
Bepakolt Hunter a mosogatógépbe majd a kanapén heveredtünk le, Jóbarátok maratont tartva.

Pont valamin nevettünk, amikor csengettek. Hunterre egymásra néztünk, egyikünk sem várt látogatót.
- Megállítod?- kérdezte a tvre mutatva ő pedig ajtótnyitott
Odafordultam és ijedtemben majdnem felkiáltottam. 4 egyenruhás rendőr állt az ajtónkban.
- Jó napot! Hunter Sullivan?- kérdezte tárgyilagosan Huntertől
- Igen.- felelte értetlenül Hunter
"Mi a franc történt? Hiszen Hank és a bandája meggyilkolása miatti nyomozás már lezárult..."
Felkeltem a kanapéról és odasétáltam
- Mi folyik itt?- kérdeztem aggódva
- Parancsom van. Hunter Sullivan letartóztatom gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértésért, amit Payton Williams ellen követett el.- mutatott fel az egyik rendőr egy papírt, majd a másik erőteljesen megfordította Huntert és megbilincselte. Esélye sem volt tiltakozni ellene.
- Mit művel?- ordított Hunter
Nekem földbegyökerezett a lábam.
"Ez nem lehet igaz..."
- Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van egy ügyvéddel beszélni. Ha nem tud ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet Önnek. Megértette ezeket a jogokat, ahogy felolvastuk őket?
- Igen.- sziszegte Hunter majd kétségbeesve felém fordult- Bébi, ne aggódj nem lesz semmi baj! Hívd fel az ügyvédemet, a száma a hűtőn van. Szeretlek!- kiabálta miközben elvezették

Becsapódott az ajtó én pedig térderogyva zokogtam.
- Hogy történhetett ez?- sírtam hangosan
Feltápaszkodtam a földről és a konyhába botorkáltam, bár alig láttam a kömnyeimtől.
Megtöröltem a szemeimet és Hunter ügyvédét tárcsáztam, a hűtőn szereplő számon.
- Richard Berrington. - szólalt meg egy férfi a vonal túlsó oldalán
- Halló- nyöszörögtem - Stephanie Davenport vagyok, Hunter Sullivan barátnője.- sírtam- Most tartóztatták le a rendőrök súlyos testi sértésért. Azt mondta hívjam fel önt..- zokogtam
- Jól tette hölgyem. Tudja hova vitték?- kérdezte higgadtan
- Nem.
- Semmi gond, kiderítem és visszahívom önt ezen a számon. Addig is próbáljon megnyugodni, kihúzzuk a csávából Huntert.- bíztatott

Miután letette az ügyvéd igyekeztem lenyugodni, már csak az ikrek miatt is.
De hiába hagytam abba a sírást a szívem mélyén még mindig mardosott a kétség, hogy mi lesz Hunterrel.....