Minden, ami belefér

4. rész

Dübörgött a zene, mi pedig vetkőzős pókert játszottunk.
Ben egy pólóban, boxerben meg zoknikban ült a földön, Oliver pulcsi, poló,, boxer szettben, én pedig póló, melltartó, bugyi, combfixben. Mattrészegek voltunk és már kb mindenen nevettünk.
- ... és akkor bejött az előadásra a csávó felemás zokniban, meg az inge be volt csípve a sliccébe és elkezdi: jajj igen bizonyára észrevették kedves hallgatók a mai hiányosságaimat, ezekért elnézést kérek, de sietve öltöztem..- utánozta Ben, a számvitel tanárát.
Mi Oliverrel majd' beszartunk a nevetéstől, a földön fetrengtünk.
- Az a csávó teljes szánalom komolyan. Néha keresni kezdem a kamerát, hogy "ez a kész átverés"?!- mondtam
- Fogadjunk nem mernéd ezt neki mondani!- lökött meg játékosan Oliver
- Barom! Persze, hogy nem. Attól még, hogy nem tanít simán bajba keverhet a vén csont...-nevettem
- Apropó fogadás... játszunk felelsz vagy merszt!-  kiáltott fel Ben
- Jóóó!- csaptam össze a tenyereimet és meghúztam a tequilás üveget,

Egy ideje már játszottunk és mondanom sem kell csupa ökörséget csináltunk. Pl. Ben kézen állva megivott egy feles vodkát, amitől hányt egy nagyot; Oliver kukacmozgással ment végig a koli bejáratáig a portán keresztül amin visítva röhögtünk, a portásnéni meg csak pislogott. Szóval atomjó hangulat volt.

- Na Steph! Felelsz vagy mersz?
- Merek!- mondtam határozottan
- Hmm valami nehezet...- vakargatta a fejét Oliver
- Á tudom már! Menj át az új szomszédhoz és smárold le!- vigyorgott Ben
- Neeeeem!- tiltakoztam
- De de! Muszáj!- tartotta fel a mutatóujját Ben - És...csinálj róla egy képet!
- Francba.... oké!- ráztam meg a fejem, majd felálltam és bekopogtam Hunter ajtaján
- Jó estét gyönyörűségem!- mosolygott sejtelmesen Hunter alkarjával az ajtófélfának támaszkodva
- Hello! Bejöhetek?- pislogtam rá nagy szemekkel
- Persze...- tárta ki az ajtót előttem
- Csókolj meg!- mondtam rögtön, amint becsukta az ajtót
- Ó.... csak így bele a közepébe? Semmi beszélgetés az időjárásról? - nevetett, de a szeme komoly maradt
Lassan közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Apám! Ez a srác aztán nem semmi! Az ajkába haraptam és a hajába túrtam, erre ő felmordult és feltett az íróasztalára és széttárt lábaim közé állt, majd belemarkolt a csípőmbe. Felnyögtem, de ekkor észbekaptam. Stephanie!!! Ez csak a fogadás része!
Gyorsan elővettem a mobilom és csináltam egy képet magunkról smárolás közben.
Hunter elhúzódott.
- Mit csinálsz?- kérdezte meglepetten
- Felelsz vagy mersz... én mertem. Ezt.- mutattam magunk közé, majd lepattantam az asztalról és kisiettem a szobából, magam mögött hagyva a meglepett Huntert

- Naaaa? - emelgették a szemöldöküket a fiúk
- Nesztek!- dobtam oda a telefonom nekik nevetve
- Azta! Ez igen!- csuklott nevetve Oliver
- Részhegh vagyohhhk- mondta Ben
- Na neeee!- kaptam az arcomhoz meglepetést színlelve- Igazán különös... ennyi pia után berúgsz?! Botrányos!- nevettem fel szintén részegen

Visszaöltöztünk a játék végén mind majd egy kis idő után haza szállingóztak a fiúk.

Én viszont nagyon unatkoztam így kisétáltam az épület elé cigizni. A bejárati ajtón kilépve rágyújtottam majd Huntert pillantottam meg a dohányzó helynél ücsörögve, egy üveg vodkával a kezében. Épp vissza akartam fordulni, de pechemre az ajtó késve pont akkor csapódott be... Hunter megfordult és amikor felfogta, hogy ki vagyok elmosolyodott lustán és integetett. Ahh remek!
Ciki lett volna visszamenni az épületbe és amúgy sem vagyok egy betoji alak szóval odamentem a dohányzóhoz.
- Nocsak.... kit látnak szemeim! - tekintetét végigjáratta rajtam- Talán újabb csókra vágyik a kisasszony? Szolgálatára állok!- hajolt meg kicsit billegve. Láttam rajta, hogy be van rúgva ő is
- Mmm nem kösz.- toltam meg flegmán, de óvatosan a vállánál fogva- Mit csinálsz itt egyedül?
- Iszok és cigizek.- felelte kurtán miközben megrántotta a vállát
- Komoly?! Hú de menő vaaaaagy!- játszottam a hülyét- Ezt kapd ki... én is rágyújtok! - szívtam bele a meggyújtott cigimbe
Közelebb sétált lassan Hunter hozzám
- S te mit csinálsz itt?- kérdezte átható tekintettel az arcomról pár centire állva
- Elmentek a barátaim és unatkozom.- feleltem flegmán
- Ha gondolod szívesen elszórakoztatlak...- vonta fel csábítóan a szemöldökét
- Mmmmm- nagyot szívtam elgondolkodva a cigimből, lent tartottam a füstöt, majd megragadtam Hunter pólóját és ajkára fújtam a füstöt. Ő meglepődött először, de aztán azonnal kapcsolt és az általam kifújt füstöt szívta be ajkain keresztül. A szemeibe bámultam egy ideig, valamiféle reakciót várva. Hunter állta a tekintetem. A szájához emelte a cigijét mélyet szippantott belőle majd megismételte az előbb általam előadott " én kifújom te beszívod játszmát". Benne voltam a mókában. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve elléptem előle és leültem a dohányzó padjára. Hunter utánam fordult
- Te aztán nem semmi csaj vagy. - bólintott elismerően részeg vigyorral az arcán és odaült mellém
Én kivettem a kezéből a vodkás üveget és meghúztam. Égette a torkomat, de azért jól is esett. De lehet csak az érzés tetszett, hogy húzhatom Hunter agyát. Mindegy is. Kurvajól éreztem magam.
- Nem szólsz hozzám, de a piám kell?- nézett rám játékosan
- Elég jó.- vigyorogtam rá. Totál becsíptem.
- Örülök...- bólintott- Akarod fent folytatni?- kérdezte
- Nem igazán. Igazság szerint lehet lefekszem aludni.- húztam az agyát
- Ó hová sietsz ennyire szépségem?- csúsztatta a combomra a kezét lassan
- Tudod, pihenni...- játszottam az agyam
- Na persze.... hidd el jól mulatnánk.- suttogta a fülembe majd feljebb csúsztatta a kezét
Még részegen is volt annyi eszem, hogy felfogjam, hogy le kell lépnem. Hiszen nem akarok lefeküdni Hunterrel. Legalábbis nem így. Akarom Huntert, nagyon is. De nem leszek az a tucat csaj, akit azonnal gerincre vág!
- Na köszi a vodkát, de most aludni térek. Szia!- vigyorogtam rá majd sarkon fordultam és az épület felé indultam
- Naaaa! Csak így itt hagysz?!- kiáltott utánam Hunter majd hallottam, hogy felém fut. Hátra néztem és már előttem is állt
- Miért kellene maradnom?- tetettem a hülyét
- Hát tudod.... az előbb eléggé.... szóval azt hittem, hogy felmegyünk kefélni.- mondta ki egy az egyben
- Pfff..... - nevettem fel- Szép próbálkozás!- kacsintottam majd vállon veregettem. Megfordultam és határozottan, már amennyire tudtam berúgva, felment a lépcsőn és ott hagytam az elégedetten mosolygó Huntert. Fogalmam sem volt minek örül, de muszáj volt mosolyognom nekem is a gondolatra, hogy talán pont erre a reakcióra volt szüksége.