Minden, ami belefér

23.rész

Adam eszméletvesztés közeli állapotban feküdt, sípoló lélegzettel a földön
Hunter újból lecsapni készült, s ekkor tudtam csak megszólalni:
- Hunter!- kiáltottam fel
A barátom feleszmélve rámnézett és mintha a köd a szeme elől felszállni látszott volna
Felkelt a földről és felém fordult
A sokk mindenkit elnémított. Kivéve engem
- Jól vagy?- kérdezte remegő hangon
- Aha.- mondta nem túl meggyőzően
Akkor láttam meg a hatalmas és mély vágást a bordái alatt.
A szám elé kaptam a kezem
- Hunter....- hüppögtem- Te vérzel!- mondtam má sírva
- Hívjon valaki mentőt! - kiáltottam sikoltva
Hunter erre összeesett.
A szívem kihagyott egy pillanatra, majd sajogni kezdett.
"Nem nem nem! Ne legyen baja! Könyörgöm!" fohászkodtam magamban
"Annyira szeretem őt! Nem veszíthetem el!"
Nem bírtam abbahagyni a zokogás
- Steph! Hé Steph!- hallottam nagyon messziről, mintha víz alól szólongattak volna
- Gyönyörűm!- hangzott el az ismerős megszólítás
Most ez valami beteges tréfa?!
Hunter élettelenül, egy vértócsában hevert, én pedig a hangját hallottam.
"Máris elment volna az eszem?!"

Ekkor zihálva felriadtam, hirtelen felülve az ágyamban.
- Bébi, jól vagy?- kérdezte Hunter, aki mellettem ült az ágyamban
Ez az egész csak egy szörnyű álom volt!
Megkönnyebbült sóhajt eresztettem ki
- Azt hittem meghaltál!- nyöszörögtem és szorosan hozzá bújtam
- Neeem gyönyörűm.- kuncogott- De az a köcsög szemér közel állt hozzá. Ha nem hallom meg a hangod , szétvertek volna az undorító, sunyi pofáját.
- De akkor te nem sérültél meg?- húztam fel a polóját, az álmomban làtott seb után kutatva
- Nem. Nyugalom gyönyörűm!- ölelt magához

"Szóval akkor egy része volt csak álom. Adam tényleg rátámadott Hunterre egy kibaszott késsel!! Agyrém!"

Aznap éjjel rettenetesen aludtam, így másnap egy rakás szerencsétlenség voltam.
Egyetlen egy órán sem tudtam odafigyelni, aminek az lett az eredménye, hogy Bennek kuncsorogtam a jegyzeteiért.
- Naaa kéérleeek!- rimánkodtam
- Jó, megkapod. Chill.- intett le Ben a könyvéből fel sem nézve- Ja és jobban tennéd ha elkezdenél te is magolni. Holnap logisztika zh.- oktatott ki a haverom
- Tudom.- sóhajtottam- Egész éjjel azt a szart fogom tanulni.- duzzogtam- Pedig Hunterrel akartam lenni.
- Vele mi van?- nézett fel végre rám Ben- Semmi. Reggel lelépett korán mert órái voltak meg utána edzeni ment. Ennyit tudok.
- Para volt az a késelős cucc Lucy buliján.
- Ne is mondd!- futott végig a hideg a gerincemen
- Szerencse, hogy nem lett baja Hunternek.- merengett Ben- De mi volt az az egész? Miért ilyen zabos Hunterre?
- Passz.- dobtam el egy párnát mérgemben- Lehet féltékeny... vagy a franc tudja!- morogtam
- Hé! 1! Vedd fel a Batmanes párnám, az a kedvencem.- puffogott- 2! Óvakodj Adamtől, aki ilyenre képes annak már nincsenek korlátai.- figyelmeztetett- Nem akarom, hogy bajod legyen.
- Na jó! - álltam fel és csípőre vágtam a kezeimet- Batmanes párna?! Ez most komoly? Mi van, ovis vagy?- kacagtam, terelve a beszélgetés kellemetlen irányát- Kössz a jegyzeteket! Pusszantó!- integettem neki majd a lapokkal a kezeim között elhagytam a szobáját.

A szintünkön nagy zene-bona volt. Valaki magasról tett azokra, akik tanulni akartak. Mindig van egy ilyen barom....
Nagyot sóhajtottam majd bementem a szobámba.
Lucy egy halom papír fölött görnyedve motyogott
Egy halk "Szia" után én is követtem a példáját.

A fejem sajgott mire végeztem a tanulással, de úgy éreztem végre, hogy készen állok a zh-ra. Éjfél múlt néhány perccel.
Lucy bealudt, így elpakoltam a jegyzeteket meg a füzeteket és betakartam.

Elmentem letusolni meg fogatmosni utána pizsit öltöttem majd átkopogtam Hunter szobájába.
Semmi válasz.
"Vajon mi lehet vele? Merre lehet?"
Visszamentem majd lefeküdtem az ágyamba.
Hossza tépelődés után végül írtam neki egy SMS-t

Szia! Remélem jól vagy és minden oké. Hiányoztál egész nap. ☹️ Kerestelek a koleszban, de nem vagy sehol. Gyere vissza hamar, hogy hozzád bújhassak. ☺️
Vigyázz magadra❤️
A te gyönyörűd

Már hajnal 2 is elmúlt amikor a sorozatrészt befejeztem, amit az álmatlanságomból kifolyólag kezdtem el nézni. Ekkor érkezett meg végre Hunter válasza

Szia!
Te is hiányzol nekem!
Ne aggódj!
Ma nem tudok hazamenni. Holnap elmagyarázom.
Szeretlek
H.

Nem tud hazajönni?! De miért? Vajon a bandatagok szálltak rá? Vagy csajozik? Vagy baja esett?

Rettenetesen ideges lettem.
Hosszú ideje akkor éjjel voltam először magányos. A kétségeim pedig csak rosszabbá tették.
Azon az éjjelen mertem bevallani magamnak, hogy Hunter lett a mindenem.
Meggyőztem magam arról hogy egy bögre zöld tea majd megnyugtat annyira, hogy el tudjak aludni.
Fogtam a bögrém és kimentem a folyosóra. A konyha felé indultam de valamin megragadt a tekintetem:
Egy neon zöld cetli volt az ajtónkra ragasztva:
"Hamarosan elkaplak te ribanc!"