Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Tizennyolc

Finn mellett hanyatt fekve néztem a vígjátékot. Egyszer annyira röhögtem, hogy majdnem megfulladtam.

Elkezdtem köhögni, majd fulldoklani. Finn megveregette a hátamat, eléggé rendesen, de végül abbamaradt.
A film vége után Finn kikapcsolta a tévét. A poénokat kezdte el mondani a filmből, amin ugyanúgy röhögtem, mint amikor azt néztünk.

- Finn! Finn, hagyd abba! - csapkodtam a fiú fejét.

- Oké, oké! - tette feje mellé két kezét.

- Jó volt. - mondtam.

- Ja, az volt. - fújta ki Finn szaggatottan a levegőt, majd felült.

- Jól vagy? - érintettem meg a fiú arcát, ami meleg volt.

- Igen. - döntötte fejét kezemre.
Volt bennem egy érzés. Egy fura érzés. Bizsergett a hasam. Kirázott a hideg, amit Finn érzékelt.

Hüvelykujjamat végigsimítottam a fiú arcán. Kezeit derekamra helyezte. Először a jobbot, majd a balt. Azt hittem, hogy majd' kiugrik a szívem a helyéről. Lábaira térdelt, majd egyet dobott rajtam azzal a mozdulattal maga felé.

Sokminden lepergett előttem, hogy mi történhet ezután. Elkezd röhögni vagy megcsókol? Beállítanak a szülei vagy telefonhívást kap?

Finn tarkója fölött lévő hajzuhatagába csúsztattam kezemet, mire ezt ő is viszonozta: a derekam közepéig elnyúlt, majd egyik tenyerével hátam közepére vándorolt.

Ismertem ezt a mozdulatot: ezt kellett csinálnia a forgatásokon, amikor forgattuk a nagykorúvá nyilvánított jelenetünket.

Nem tudom, hogy jól tettem-e azt, hogy mindvégig a fiú szemébe néztem. A kávé barna szemeiben elvesztem.

Mi a szar van velem? Noah-t már csak így hátradobom? Miért akarja Finn ezt?

- Finn... - tettem volna fel kérdésemet, de ledöntött az ágyra. Szó szoros értelmében lelökött és fölém tornyosult. Megdermedve néztem a fiút.