Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Kettő (Visszaemlékezés 2.)

Délután négyig forgattunk. A forgatás utolsó klipje után rögtön mentem átöltözni, majd próbáltam elérni apát, aki mint máskor is, nem reagált semmit. Ezért felhívtam a bátyámat, Adrient.

- Szia hugi!- szólt bele.

- El tudnál értem jönni? - kérdeztem.

- Apa nem akar elmenni érted?

- Nem, mivel nem válaszol. De te, mivel te egy igen-igen jó testvér vagy, ezért bármilyen szarságot is csinálsz, eljössz értem, nem? - mosolyogtam elégedetten a lakókocsim előtt.

- De éppen itt van egy lány, akivel egészen jól elbeszélgetek franciául...- mondta.

- Jó. - sóhajtottam. - Maradjál ott és csajozz. - csóváltam a fejemet.

- Köszi Maddie! - puszilta meg a telefonja hangszóróját.

- Van mit Adrien. - tettem le.

Visszabóklásztam a privát szférámba, majd felvettem a lámás kék ombre pulóveremet, ami a márciusi hidegben jól jött.

A kihajtható ágyam paplanjáról felkaptam a fülesemet, majd a telefonomba csatlakoztatva elindultam a buszmegállóba.

Éppen a 'Finesse' ment, amikor valaki a hátamra ugrott. Jack volt az.

- Hol maradt a kis Shazam gyerek? - állítottam le a zenét.

- Miért vagy vele ennyire bunkó? - csüngött a fiú a nyakamban.

- Egy, nem vagyok vele az. Kettő, ne higgyétek azt, hogy ennyire hiszékeny vagyok. Tudom, hogy csak át akartok verni. - közöltem.

- A faszt. Akarom mondani, nem. - ekkor mindketten felnevettünk.