Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Huszonhat

Asher a kezét nyújtotta felém. Megfogtam azt, majd elkezdte hüvelykujjával simogatni a kézfejemet.

- Volt egy fura álmom. - kezdett bele. - Benne voltál te is, csak szólok. Egy esküvőn voltunk. A mi esküvőnkön. Valami idétlen skót duda szólt, Jack volt a tanúm, a tiéd pedig Sadie. Ott álltál menyasszonyi ruhában, egy csokor virággal a kezedben. A pap elmondanám a bátyád volt, Adrien. - nevetett. - Kimondtuk az igent, majd mindenki eltűnt még a csók előtt. Te pedig elsírtad a sminkedet. A kezem tiszta vér volt, a ruhám is. A fehér szoknyád vörös lett, majd a talpam alá néztem. Az összes vendég a lábunk alatt volt, halottan. A gyilkos kés pedig a kezemben. - ekkor megállt. - Ennyi.

- Tényleg érdekes volt. - bólogattam.

- Tudod minek kellett volna megtörténnie? - kérdezte.

- Nem, minek?

- A csóknak. - jelentette ki. Realizáltam, hogy mit is akar. Közelebb hajoltam a fiúhoz, aki megfogta remegő kezével orcámat. - Még mindig olyan gyönyörű vagy. - suttogta. Majdnem megtörtént a csókunk. De berontott a szobába Mrs. Angel. Kisebb szívrohamot kaptam, Asher pedig a kezemet megszorította.

- Mit keresel itt fiam? - kérdezte Asher anyja.

- Tudja összee... - mondtam volna, de félbeszakított a drága anyuka.

- Te vagy a fiam? - kérdezte flegmán. Nemlegesen rázni kezdtem a fejemet. - Akkor meg?

- Anya! - mordult rá Asher. - Nem tudod, hogy te kivel beszélsz... - ekkor rám pillantott, egyenesen a szemeimbe, majd kacsintott egyet. - A jövőbeli feleségemmel. - ekkor elpirultam.

- Ha egy ilyen fruskát mersz hazahozni, kinyírom mindkettőtöket. - fenyegetőzött.

- Nem anya. Nem parancsolhatsz nekem többé. Tudod, hogy ki miatt szenvedett? Miattad. Mert az én kibaszott nevemben írtad, hogy ez nem fog menni! És én ki miatt szenvedtem?