Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Harminckettő

Ez a csók nem olyan volt, mint amilyenek voltak a forgatásokon. Érzelmekkel teli volt. És egészen élveztem a végére, amennyire az elején a hév miatt ajánlottam fel Finn-nek a dolgot. Finn karjai a derekam köré fonódtak.

- Mads, ez így mi volt? - kérdezte Finn.

- Nem tudom. - meredtem a fiú egyszínű pulóverének egyik szöszére.

- Hév?

- Az is. Meg nem tudom. - ekkor a fiú magához vont.

- Ne aggódj. Asher látta. - suttogta a fülembe. - Ha sok szerencséd van, akkor féltékeny lett. - adott egy puszit a homlokomra. - Viszont én a kis játékodba nem fogok beszállni. Nem leszek a babád.

- Finn, te nem vagy a babám! Nem vagy egy játékszer. Csak egy kicsit zűrös nekem ez az egész. - mondtam.

- Nekem is. - mondta a fiú alig hallhatóan. - Menjünk! - közömbösség hallatszódott a göndör hangjában.

- Most mérges vagy? - kérdeztem.

- Tulajdonképpen igen is meg nem is. - szorította meg kezével a vállamat.

- Akkor igen. - motyogtam.

- Nem vagyok rád mérges. Csak fáj, ami történt. Kettőnkkel.

- Tessék? - értetlenkedtem.

- Amit tenni akartam tegnap, az önkontrollomon kívül esett.

- Szóval meg akartál csókolni? - kérdeztem.

- Kicsit többet akartam. - ekkor a padlóra meredtem szégyenemben. Jézusom.

- Hé! Skacok! - kiabálta Asher. - Ha megvártok, akkor mehetünk veletek? - kérdezte.

- Igen. - vágta rá Finn.

- Mi a picsát művelsz? - fordultam felé.

- Ha már egyszer te nem tekintesz rám úgy, ahogyan én rád, akkor inkább segítek neked abban, hogy boldog legyél.

Vártunk Asherre és Jenna-ra. Olyan tíz perc alatt összeszedelőzködtek.