Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Huszonhét

- Miattad! - ordította Asher. - Te nem vagy egy családanya! Te nem vagy való feleségnek sem, nem hogy egy háromgyerekes anyának! Megcsaltad apát, engem basztál le, mert hazamentem, most meg nem tetszik az, hogy szerelmes vagyok! Csesszed meg magadat!

- Asher, nyugodjál le! - emelte meg az anyuka a hangját. Majdnem sírt.

- Hé, hé Asher! - csitítottam. - Nyugi... Biztosan készen állsz arra, hogy anya nélkül nőlj fel?

- De még mennyire. - eresztette el a kezemet. Az anyja sírva hagyta el a szobát.

- Mrs. Angel! - szóltam az anyuka után. Utána is mentem.

- Te tehetsz mindenről, ugye tudod? - pofozott fel.

- Még hogy én? Nézzen magába! Megcsalta a férjét, a fiával így ordibál, felpofoz egy kiskorút. Mi lesz még itt? Kinyírja a kis tesókat is? Nincsen magának bűntudata? Tudom jól, hogy Asher egy kicsit kemény volt, de most, hogy azt mondta, hogy képes lenne anya nélkül felnőni... Tudom, hogy milyen úgy felnőni, hogy nincsen édesanyád. Bármit megadnák azért, hogy visszajöjjön. - tapintottam meg a pofozás helyét.

- Remélem, hogy a válás után örül, hogy elmegyek. - lépett le.

- Maddie! - ordította Asher. - Maddie! Maddie! - sikongatta. Az orvosok hamarabb értek oda, mint én.

- Mi történt? - kérdeztem.

- A vérnyomása felment. - jelentette be az egyik nővér.

- Valószínűleg az idegesség miatt. - motyogtam. - Eresszenek oda! - próbáltam átfúrni magamat az embereken.

- Maddie! - hallottam meg Asher hangját az ágy felől. Ellöködtem a kórházban dolgozókat az utamból, majd megfogtam a fiú remegő kezét. Erősen megszorította a kezemet.