Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Huszonkilenc

Jenna alig tíz percen belül megérkezett. Asher orvosa, amint kiderült Mr. Baker, elkísérte a lányt a fiúhoz. Mentem velük. Viszont én megálltam az ajtóban. A lány ujjongva borult Asher nyakába. Jenna örömében sírni kezdett.

- Jézus szíve Asher! Mit csináltál te buta? - ült le az ágy szélére.

- Semmi komolyat. - mondta Asher. Akartam mondani, hogy "hé bazdmeg, amnéziás lettél és kibaszottul kórházban vagy", de nem akartam a romantikus pillanatukat elrontani.

- Annyira aggódtam, mikor a nővér felhívott engem, hogy te egy kórházban vagy, hogy el nem hiszed! - magyarázta Jenna. Asher kérdőn rám nézett. - Meg akarom neki köszönni.

- Hát...- akarta elkezdeni Asher, de Mr. Baker közbeszólt.

- Az a nővér jelenleg hazament, mivel éjjeli műszakon volt. - ekkor Jenna arca eltorzult.

- Kár. Pedig megköszöntem volna neki. És persze magának is köszönöm, doktor úr!

- Köszönjük! - mosolygott Mr. Baker.

- Ő meg ki? - nézett rám Jenna.

- A barátom. Madelaine Leroy. - mondta közömbösen Asher. - De pont el akart menni. - anyádat Asher.

- Ja, igen. - bólogattam. - Megyek is. Sziasztok! - intettem a legnagyobb műmosollyal, majd telefonomat előszedve felhívtam Finn-t. A negyedik csöngésre felvette.

- Hmm, mivan? - felkeltettem. Fasza.

- Szia Finn, bocs, hogy felkeltettelek. - húztam a számat.

- Semmi baj. Mizu? - kérdezte.

- Még ott vagy ezek szerint a hotelben... Átmehetek?

- Mér', te hol vagy? - ásított.

- Kórházban, Ashernél. - ekkor elkezdett Finn köhögni. - Mivel azt mondta, hogy mennem kell, ezért elmegyek. - ezt lehet egy kicsit túl hangosan mondta, mert Jenna és Asher meghallotta.

- Okés, gyere át. Vagy tudod mit? Inkább felöltözök és érted megyek taxival. - mondta.