Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Harmincnyolc

Bob elállta az ajtót. Eléggé nagydarab férfi volt.

- Alice! - kiabált az emeletre Bob. - A gyerekek el akarnak menni! - ekkor már ránk nézett, nem a lépcsőre. - Nem tudom Maddie drágám, hogy az apádnál hogy volt ez, de engedély nélkül nem hagyhatod el a házat.

- Az egyik barátunk kórházba került és őt mennénk meglátogatni. - mondta Jack.

- Honnan tudjam, hogy hazudsz-e? - kérdezte Bob. Jack elővette a telefonját, majd megmutatta a férfinak a felvételt.

- És sietnünk kell Bob! - győzködtem.

- Ez meg ki amúgy? - kérdezte Jacktől.

- A faszomat már! - emeltem fel a hangomat. - Tudod Bob barátom, hogy nekünk sietnünk kell. Legalábbis nekem. Mert nem akarok még egy embert elveszíteni az életemben. - mondtam.

- Drágám, tudod, hogy mennyi embert fogsz még elveszíteni? Ki-be jönnek az életedben. - mondta Alice a lépcsőn állva.

- Volt már egy pár. - bólintottam. - De ő önszántából nem hagyna el. - próbáltam nem az újra meg újra lejátszódó videó borzalmas hangjaira figyelni.

- Madnek igaza van. Finn semmiért sem bántaná meg őt. Főleg azóta, amióta lementek a forgatások. - mondta Jack telefonját eltéve. - Mennünk kell. Most. - morogta halál komolyan. Bob még mindig ugyanott állt.

- Jól van. - léptem a nappaliba, ahol kinyitottam ez egyik ablakot a három közül, majd kimásztam rajta.

Leugrottam a tegnap vágott pázsitra, majd Jacknek segítettem kijönni a házból.

- Gyerekek! - lépett Alice az ablakhoz félve. - Menjetek. - mosolygott. Jackkel együtt elmosolyodtunk, majd Jack hívott egy taxit, ami öt percen belül megérkezett.