Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Ötvenegy

Millie elképesztően alakított a Godzilla 2-ben.

Finn-nel töltöttem a következő pár napot. Konkrétan nem csináltunk semmi különöset. Megnéztünk egy-egy filmet, zenét hallgattunk. A fiú, nem tudom hogyan, de rászoktatott a Queen-re. Egyszerűen csodálatos és különleges zenéik vannak.

Három nap után Finn elment, most viszont édesanyját látogatta meg, aki New Yorkba költözött a válás után.

Alice nem bánta, hogy Finn szinte 0-24-ben itt volt. Bob egész normális volt. Emlékszem, hogy miután először azok ketten kezet fogtak, Finn azt suttogta, hogy szerinte a férfi eltörte újra a kezét. Jason otthon sem volt, annál a szőke hajú lánynál volt, akit egyszer hazahozott.

Június utolsó napján Jack írt rám.

Jack: Most akkor jössz vagy sem?

Én: Mivan?

Jack: Sonora, te idióta!

Én: Elmenjek?

Jack: Vagy jössz vagy egyedül leszek és antiszoccá válok.

Én: Pfú, mekkora problémáid vannak.

Jack: Kikérem magamnak. Nade! JÖSSZ VAGY SEM?

Én: Megyek! 

Jack tényleg komolyan gondolta. Még aznap felhívott, hogy következő hét vasárnapján indul a gép. Már megvette rég a jegyeket, csak ember kellett.

Vasárnap hajnalban keltem. A bőröndömet előző este bepakoltam. Egy kék, ujj és pánt nélküli szoknyát vettem fel egy fehér magassarkúval, mivel csak ez volt jól szellőző cipőm. A hajamat csak kifésültem és elválasztottam középen. Gyorsan beledobtam a piperés táskámba a fésűt, majd azt beletettem a piros bőröndbe. Pontban ötkör Jack beállított szüleivel, akik szintúgy jöttek velünk.

- Te nem tudod, hogy mennyire izgulok. - nyávogott Jack lányosan.

- Atya jó ég, Jack! Ez csak egy nyaralás! - fogtam a fejemet. A Grazer szülők és a nagynénémék mégegyszer átbeszéltek mindent.

- Apa, mennünk kell! - nézett Rolex órájára Jack. - Viszontlátásra! - intett Alice-nek és Bobnak, majd segített a bőröndömet betenni a taxi csomagtartójába, ahol Jack és a szüleinek a cuccai voltak.

Tíz perc alatt a reptéren voltunk. Amint leadtuk a csomagjainkat, mehettünk a gépre.

- Hoztál magadnak nyugtatót, ugye? - kérdezte Jack, míg leültem a gépen az ablakhoz.

- Persze. Tudod, hogy milyen szarul vagyok, amikor repülök. - vettem elő a kis kézitáskámból a tabletta formájú nyugtatót, amit egy pohár vízzel leöblítettem. Jack vállára helyeztem a fejemet, majd öt perc múlva el is aludtam.