Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Huszonegy

- Te ezt nem akarod. - mondtam. - Mindketten tudjuk.

- Maddie... - ekkor a telefonom az éjjeliszekrényen csörögni kezdett. Millie volt az.

- Igen? - vettem fel.

- Nem tudom, hogy mennyire érdekel, de Asher Angel most esett össze az út közepén. - sikoltást hallottam a telefon túlsó vonaláról, ami idáig is elhallatszott. Finn az erkélyre kilépett és figyelte az utat. - Mad, itt vagy?

- Igen, itt vagyok. Mindjárt ott leszek. - mondtam gondolkodás nélkül.

Finn-t otthagyva futottam a pár sarkon túl álló tömeg felé. A papucsomban majdnem húszszor eltaknyoltam. Az utcán lévők hülyének nézhettek, hogy este tizenegykor pink papucsban futok.
Az emberek ott figyelték Ashert, aki mozdulatlanul feküdt az aszfalton, a zebra közepén. Hirtelen eszembe jutott anyám. Majd az, ahogyan segítségért kiáltok.

- Maddie! - hallottam meg Millie vékony hangját. Sadie volt a lány mellett, aki a 911-et hívta. - Éppen ment és összeesett és nem tudom, hogy mi van vele... - sírt. Noah-t megölelte, úgy folytatta tovább. A fiú engem figyelt. Leültem a langyos betonra, a fiú mellé. Kezembe vettem a fejét, amit átöleltem.

- Asher. Asher. - ismételgettem a fiú nevét. - Nem tudom, hogy emlékszel-e arra az estére, mikor Jack bemutatott egymásnak minket. "Asher Angel, személyesen." mondtad. - a fiú lehunyt szemeit figyeltem. Kezdett a reményem foszlani. Nem reagált, nem mozdult meg. Ideges lettem. A mentők sehol. - Nem veszíthetlek el újra, te idióta. Tudom, hogy ma sem voltam valami kedves, de az utóbbi idők sem voltak a legszebbek. - ekkor végre meghallottam a szirénákat. Reményem kezdett erősödni. - De tudom, hogy végig, valahol a szívem mélyén szerettelek. - figyeltem a piros-kék fényeket, amik az emberek arcain villgotak. - És ne feledd: mindig is szerettelek és szeretni is foglak. - fékezett le a mentős.