Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Negyvennégy

Amint minden kivilágsodott, egyértelműen, egy kórházi szobában találtam magamat. Egészen kipihenten és jól éreztem magamat, mikor magamhoz tértem egy pár perces émelygés után. Senki sem volt az ágyam mellett, és egy kicsit ettől megijedtem.

- Mrs. Leroy! - jött be egy orvos a leleteimmel. - Jó reggelt! Mr. Hartmond vagyok, az orvosod.

- Önnek is. - bólintottam. - Mi történt?

- Rohamod volt az idegességtől. Meg van még valami. - adott egy kisebb méretű tükröt a kezembe. Az arcom felé irányította azt. Először nem találtam a hibát. Néztem a homlokomat, a hajamat. Majd megláttam a jobb szememet. Kék volt az írisze. A balé meg barna. - Heterokrómiád lett, ez attól van, hogy a fejedet a padlóba verted be, amikor a roham elkezdődött. Másnéven a nagy ütközet hatására felborultak a dolgok belül, ezért lett a jobb szemed kék. - magyarázta.

- Vissza fog még valaha változni? - kérdeztem, mivel csak ezt tudtam a némaságban benyögni.

- 50-50. - hadart két kezével.

- Értem. - suttogtam.

- A mai nap folyamán látásvizsgálatra is mész. - mondta Mr. Hartmond. - Itt a bátyád. - lépett ki az ajtón, majd Adrien sietett be egy üveg kólával a kezében.

- Madelaine! - ölelt meg. - Azt hittem, hogy soha nem fogsz felébredni! - adott egy hatalmas puszit a homlokomra.

- Soha? - kérdeztem.

- Kómában voltál egy hónapig. Instán ezt mondtam a követőidnek is. Sokan imádnak és kívánnak jobbulást. - mosolygott. - A szemed...- vette észre.

- Tudom. - nyugtattam. - Finn?

- A szülei elváltak. Apjával Vancouverben maradtak. Oda kellett mennie a kórházba kerülése után olyan egy héttel. De hagyott neked itt egy kis ajándékot. Rám bízta. - vett az ágyam mellől elő egy kis macit. A bátyám a kezembe nyomta a plüssfigurát, amit megszagoltam és megcsapott Finn illata. Mintha ott lett volna. De mégsem volt ott. Megfogtam a mackó kis mancsát, majd azt szorongattam, miközben a bátyám elmesélte az elmúlt hónap történteit.