Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Ötven

Egy hónap alatt alig ettem valamit: meglátszott rajtam. Fogytam egy-két kilót.

Nem, nem voltam depressziós. Habár semmi életkedvem nem volt. Nem ugyanaz!

Millie film premierjére készülődtem a los angeles-i CK központban. A Calvin Klein-től kaptam egy szép párduc mintás, feszülő szoknyát és egy fekete magassarkút. A hajamat kettő copfba fonták, amiket kontyba tekertek fel, viszont a középen elválasztásnál kettő apró tincset kihúztak a fonásból. Halvány narancs szemhéj festék volt rajtam egy vörös Kylie Jenner rúzssal együtt (Millie-től kaptam tavaly nyáron, azóta is csak egyszer használtam).

- Ms. Leroy készen is van! - jelentette be a sminkes, majd egy kis tükröt adott a kezembe. Megnéztem magamat: csinos voltam.

- Köszönöm. - mosolyogtam, majd leszálltam a székről.

- Ms. Brown vár már magára. - mondta a sminkes nő az ajtóra mutatva.

Kimentem Millie-hez, akinek kezében a telefonja virított. A kamerája rám szegült.

- Hiányoztam? - hallottam meg Finn hangját a folyosó jobb oldaláról.

- Jézus! - kaptam a szám elé. Bekönnyeztem. Hétköznapi ruhában volt, lilás haja göndören virított a fiú fején. A fiú bal keze be volt még gipszelve, de már tele volt firkálva.

- Te is nekem. - közeledett felém a fiú, majd karjai közé vett.

- Éljen, éljen az ifjú gerle pár! - ujjongott Millie, majd ezzel a mondattal a telefonját el is tette. Finn még mindig csak magához húzva ölelt engem.

- Gyönyörű vagy! - suttogta, majd a homlokomat megpuszilta.

- Köszi. - pirultam el.

- Szóval ti ketten most együtt vagytok? - kérdezte Millie vigyorogva.

- Nem is tudom... - nézett rám Finn.

- Én sem. - tátogtam a fiúnak.

- Akkor igen. Hát ez szupcsi! - tapsikolt a lány.

- Akkor igen. - csókolt meg Finn. Mikor elváltunk egymástól a fiún nevettem. Rúzsos lett Finn szája. - Mi az? - kérdezte.

- Kicsit rúzsos lettél. - mondtam, mire megvonta a vállát és egy puszit nyomott a homlokomra. - Meg lila. - ezen Finn nevetni kezdett.

- Én hajam. Azt kezdek vele, amit akarok. - agyalt egy percet a visszavágáson.

- Tudom te szarzsák. - cirógattam meg a fiú orcáját.

- Nem vagyok szarzsák. - csücsörített Finn.

- „Nem vagyok szarzsák.“- utánoztam a fiút, fiús hanggal produkálva, aki nevetve mellkasához szorított. - Miért is vagy itt?

- Nem is tudom... Nem azért vagyok itt, hogy meglepjem a legcsodálatosabb embert a világon, hanem, hogy megegyek egy jó adag Steve Flores-féle hamburgert.

- Anyád. - nevettem.

- Kedvesség száz százalékon Madelaine Leroy által! - mosolygott Millie rajtunk. - Sajnálom, hogy meg kell szakítonom az enyelgéseteket, de mennünk kell. - ekkor mindhárman felnevettünk. Pár utcányira is lehetett szerintem hallani hármunk csodás röhögését.

Már csak hat rész van hátra!