Negyvenkettő

93 12 5
                                    


Finn bevarrt sebekkel teli arcára néztem. Mély lélegzeteket vett, majd közelebb hajolt hozzám. Kezemet óvatosan az arcára tettem, majd én is az arcomat övéhez helyeztem. Pont egyszerre határoztuk el, hogy megcsókoljuk a másikat.

- Éljen Faddie! Isten akarata volt ez! - ujjongott Jack.

- Gyere Finn! - karoltam át a fiú derekát, mivel az orvos a középső ágyra mutatott a három közül, szóval oda vezettem őt. Leültettem rá, majd fogtam egy széket és leültem rá. - Miért vagy ideges? - kérdeztem.

- Nem, nem vagyok ideges. - ellenkezett. Hangjában volt valami egészen fura.

- Ne hazudj! - fogtam meg a kezét. - Nem tudom, hogy te tudod-e, vagy hogy a doktor úr mondta-e neked, de szívrohamod volt. És ez az esetek kilencven százalékában az idegességtől van.

- Tudom. - mondta Finn.

- Akkor? - kérdeztem.

- Kezdenek egyre rosszabbak lenni a jegyeim, anya meg kicsit ideges ezért, amiért én rohadtul az vagyok. - vallotta be.

- Komolyan? Tudod Finn drágám, nem az iskolában kapott kettesed fogja elcseszni az életedet. Neked is lehet rossz napod, mint bárki másnak. Nekem is lehet, Jacknek is. Milyen jegyeid is vannak matekból? Van három négyesed, hat ötösöd, és esetleg most becsúszhat egy kettes. Négyes vagy még simán. - mondtam. -  Szarjad le, és kész! Ha anyád kidob az utcára, mert egy elégtelent viszel haza, akkor jöhetsz hozzánk csöveskedni. - boldogítottam.

Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang