Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Ötvenhat

- Sajnálom. Nem tudom, de én nem vagyok képes már téged úgy szeretni, mint amikor sülve-főlve együtt voltunk. - magyarázta ki magát Finn.

- Ne, nehogy elkezdj itt sajnálkozni! - mondtam már majdnem nevetve. - Ne sajnáld azt, amit tettél.

- De miért? - kérdezte.

- Asher Angel visszatért az életembe. - mondtam. - És remélem, hogy itt is marad.

- Ohó! - csillant fel a mellettem álló Jack szeme.

- Mr. Angel szakított Jenna-val? - kérdezte Finn.

- Ja. Bővebben nem fejtette ki. - mondtam. - És ki az a szerencsés, aki a Mrs. Wolfhard nevet fogja felvenni egy pár év múlva?

- Tiffany Hudson. - mondta. Nekem nem volt ismerős a név. - Évfolyamtársam. - ja tényleg, lehetséges. Finn katolikus suliba jár Vancouverben.

- Tiffany Wolfhard. Hm... Nem hangzik rosszul. - nevettem, mire Finn a tipikus "mindjárt megfulladok" nevetésével kezdett fulladozni.

- Hé, Angel! - mondta Finn a nevetést addahagyva. - Azért az esküvőtökön tanú akarok lenni. - viccelt gondolom én.

- Én meg koszorúslány! - ölelt meg Jack.

- Jack, ez meg mi a faszom volt? - nevetett Finn.

Az étteremből hazaérve egyből üzentem Finn-nek, hogy majd ha találkozunk, akkor hozza magával Tiffany-t is. Erre csak a röhögő lila fejét küldte el.

- Mizu van? - huppant le mellém az ágyra Asher. Igen, átjöttek, mert Jack szülei nagyon jól elbeszélgettek Asher apjával.

- Jah, semmi. - legyintettem.

- Olyan szótlan voltál ma. - érintette meg a kezével a vállamat. - Valami baj van?

- Nem, dehogyis! - nevettem, amin elmosolyodott.

- Akkor jó. - mondta Asher, majd megigazította a trikóm pántját és alácsúsztatta kezét. Közelebb ült hozzám, majd lejjebb tolta a kezét a ruha alatt. Már a melltartómat próbálta leszedni rólam, de ekkor feleszméltem a bambulásból.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, de meg sem hallotta. - Asher! - löktem meg, de nem reagált semmit sem. - Shazam! - ekkor az egyik kezemmel megfogtam a fiú felfedezésen járó kezét és kirántottam a ruhám alól. - Ha még egyszer ezt meg mered tenni anélkül, hogy én hozzájárulnék, véged lesz. - mondtam olyan komolyan, amennyire csak lehetett.

- Drágám, nem te mondod meg, hogy mit csináljak! - vezette kezét a nyakamhoz, ahol a tarkómat megfogta, majd közelebb tolta magához. Megcsókolt, majd elengedte a pirossá vált nyakamat.

- Nem tudom, hogy Jenna-nál ez hogy volt, de te nem fogsz velem így viselkedni. Össze se jöttünk, basszalak szájba! - csaptam egy nagyot Asher kezére, amit fájlalni kezdett.

- Kurva anyádat Madelaine! - morogta.

- Az anyámat senki sem veheti a szájára. - pofoztam fel Asher Angelt. - Bunkó paraszt vagy. - és még neki állt feljebb. - Takarodj. - álltam fel. Asher csak nézett előre. - Míg szépen mondom, addig húzz el! - mutattam az ajtó felé.

- Bocsánat! - mondta.

- Nem. - sóhajtottam.

- Nem? - kérdezte Asher.

- Nincsen több bocsánatkérés. Nincsen több "Annyira sajnálom!". Nincsen több "Soha többé nem fog előfordulni!". - mondtam a lassan síró fiút nézve. - Annie-hez nyugodtan mehetsz, nyugodtan megbaszhatod őt. De engem nem fogsz. - nem érzékenyültem el. - Mondjad meg apádnak, hogy kezdesz fáradt lenni. - (mint én ebben az egészben) néztem rá a telefonom kijelzőjére, ami 23:15-t mutatott.

Asher felállt, majd kisétált a szobából. Úgy, ahogyan az életemből is.