Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Tizenegy

- Ennél undorítóbb már nem is lehetsz. - jegyeztem meg.

- Köszönöm a bókot. - vette elő sármos mosolyát Asher.

- Hogy mindjárt kinyírlak...- morogta Finn.

- Mindjárt mit csinálsz kivel? - kérdezte Asher az értetlent játszva. - Nem kell tagadnod, hogy fülig szerelmes vagy Maddie-be.

- Te hülye állat! - trappoltam a magassarkúmban Asher felé, majd megfogtam a fiú fülét és egy csendesebb, elhagyatottabb részére húztam a díjátadónak. Senki sem volt ott, ráadásul sötét is volt.

- Mit akarsz? - kérdezte. - Ennyire akarsz engem?

- Nem hiszem, hogy te tudtad, hogy mennyit jelentett számomra az az este. Március 21. - mondtam, mire könnyek gyűltek a szemembe. - Nem csak a te baromságod miatt fájt az az este.

- Hanem mi miatt? - kérdezte.

- Akkor volt a 3 évfordulója anyám halálának. - csordult ki az első könnycsepp a szememből.

- Azt hittem, hogy simán elváltak a szüleid. - tette zsebre kezét Asher.

- Anya agyrákos lett. Egyik éjjel rohama volt és hívni kellett a mentőket. Egy hétig bent volt a kórházban. Megműtötték, de nem tudták a tumor teljes részét kivenni, csak a nagyját. Március 21.-én, este 11 órakor állt le a szíve egy újabb roham miatt. - meséltem. - Ott voltam bent a szobájában, majd a szívére kötött gép pittyegni kezdett, amire felébredtem. Elkezdtem sikongatni, hogy segítsen valaki már, de mire jöttek, már késő volt.

- Ez... Ez... - kereste a szavakat. - Részvétem. Jó ember lehetett.

- Az volt. Egy rendkívüli ember volt. - néztem fel a csillagos égre, hogy Asher ne lássa, hogy elérzékenyültem.

- Tudod, most, hogy így belegondoltam, itt és most bepótolhatnánk a táncot. - nyújtotta a kezét.