Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Negyvenegy

Jack szerintem feszültebb és idgesebb volt, mint én. Lába remegett, kezei is. Fogta a fejét is elég rendesen.

Hányingerem lett az idegességtől. A popcorn nem volt valami jó ezek után. Szomjas is voltam, de nem mertem felállni.

Negyed óra várakozás után végre lépteket hallottunk. Csoszogást és mély lépteket. Jack szeme felcsillant, mikor hallgatóztunk a léptek után. Már szinte sírt, mikor az orvos belépett Finn-nel az oldalán.

- Maguk...- mondta az orvos, de Jack felpattant a legjobb barátjához és szorosan megölelte őt. - Óvatosan, óvatosan! - nevetett az orvos. Nem akartam Jack és Finn közös boldogságát elrontani, hogy odafurakodok, ezért csak mosolyogva ültem a puha támlájú széken. Az orvos is hasonlóan tett, mint én.

- Mads, mit maradsz ki a szeretet áradatból? - röhögött Jack karját nyújtva. Megfogtam a remegő tenyerét, majd magához rántott, és belevont a csoportos ölelkezésbe.

Egyszer csak kiszállt és hagyott kettőnket. Finn bal kezén lévő giszpe nyomta az oldalamat, de nem nagyon érdekelt. Felnéztem a nálam sokkal magasabb fiúra, aki lenézett rám. Vonzottak a szemei. Majdnem megcsókoltam önszántamból. De végül a fejemet a mellkasának döntöttem.

- Istenkém...- mosolygott Jack. - Na, csináljátok! - nevetett.

- Mit? - kérdezte rekedt hangon Finn. Erre Jack elkezdett csókolózni a kézfejével, amin elkezdtünk nevetni. Még az orvos is.

- Bár nem hiszem, hogy ezt meg kellett volna csinálnom. - vihogott Jack. - Na, gyerünk már! Mire vártok basszátok meg? Tapsra? - kezdett el tapsolni.