Van Kémia Közöttünk (Asher Angel Fanfiction)

Negyven

- A barátjuk családját már értesítették? - kérdezte.

- Nem, még nem. Legalábbis én nem tudok róla. - mondtam.

- Hát Nicket felhívhatom. - mondta Jack.

- Hívja fel. Az orvosnak muszáj lesz beszélnie valamilyen hozzátartozójával. - vette le a szemüvegét megdörzsölni a szemeit a nő. Jack kicsit távolabb ment. Hosszas beszélgetésbe kezdett Finn bátyjával.

- Magának sem lehet annyira szuper ez a pár nap. - szakította meg a csendet az idős nő.

- Hát még a tegnapi nap estéjéig minden jó volt. - figyeltem Jack-et, aki Nickkel továbbra is csevegett.

- Elhiszem kincsem. - simította meg a pulton lévő kezemet. - Most gipszelik be a kezét. - nézte a gépet, ami pityegett. - Szerencséjére csak a bal keze törött el, meg az egyik bordája repedt meg. Azzal sajnos nem tudunk semmit sem kezdeni.

- Hála Istennek! - sóhajtottam.

- Nick értesíti a szülőket és nemsokára érkeznek. - jelentette be Jack.

- A 302-es szobára lesz elhelyezve, a gyerekosztályon. Ajánlom, hogy lepjék meg. Menjenek oda hamarabb. - javasolta a recepciós.

- Oké. Köszönjük. - mondta Jack, majd a vállamat átkarolva a lifthez kísért. - Szerinted hanyadikon lehet? - kérdezte. Volt öt emelet.

- Asher tegnap a 120 valahanyandikban volt, a másodikon. Menjünk a negyedikre. - tippeltem. Két percet lifteztünk, majd rögtön kidobódtunk a gyerekosztály mellett.

- 298. - nézte Jack a legközelebbi ajtót balra. - Akkor arra lesz. - mutatott az ajtó irányába.

- Gratulálok. - nevettem és elindultam balra. Jack sietett utánam, mert egy másodperc bambulás után realizálta, hogy a kórteremhez igyekeztem. 302-es teremben nem volt senki sem. Volt három ágy egy oldalon. Mi csak leültünk az ajtó mellett lévő "várakozóhoz".