Ohh my Wolfhard

6.

-Ava, Avaaa! -a hang hallatán megálltam, és hát mit gondoltok ki volt az? Igen, Finn. Úgy loholt csóri, nem tudtam megállni hogy ne röhögjem el magam az összeborzolódott haján.
-Jajj, csak hogy utolértelek, nagyon gyors vagy! -és ezzel a lendülettel bele is nyomott egy cédulát a kezembe.
-Tessék, itt a számom, ha gondolod hívj fel. -vetett rám egy csábos pillantást egy kacsintás kíséretében.
-Majd megejtem! -válaszoltam, miközben zsebretettem a cédulát.
Kicsit furcsálltam ezt a szitut, de úgy voltam vele hogy ez nekem csak jó. Mikor hazaértem már hulla fáradt voltam, csak arra vágytam hogy ágyba huppanhassak, így gyors meg is ejtettem a zuhanyzást, megostam a hajam is és pizsomába bújtam. A vágyam teljesült, végre ágyban voltam. Eközben eszembejutott a cédula, gondoltam hogy miért is ne, ráírok. Fogtam is, szépen bepötyögtem a számot és írtam neki valamit:
Én: Üdvözlégy, csak nem a megmentőmhöz van szerencsém?
Finn: Kézcsók hölgyem, eszerint Ava méltóztatott rámírni? Azt hittem már sosem írsz.🙄
Én: Sikerült éppségben hazaérnem, örülj hogy nem estem el.😂 Akkor végképp nem tudnék írni.
Finn: Jó is hogy nem estél el, mert nem voltam ott hogy elkaphassalak!😜😂
Körübelül 2 órán keresztül chateltünk totál idiótaságokról, de a lényeg hogy jól elvoltunk. Már eléggé álmos voltam, így hát elköszöntem tőle.
Én: Én nyugovóra térek, jóéjt Finn!
Finn: Jóéjt Ava, álmodj velem!😜❤️
Nem láttam a saját fejem, de biztos vagyok benne hogy mikor megláttam a szívet elpirultam. De a régi haverjaimmal ez tök természetes volt, szóval most is annak vettem. Letettem a telefonom és lekapcsoltam a lámpát, de pont mikor letettem a fejem csipogott a telóm, Finn írt...