Ohh my Wolfhard

28.

Én mentem kinyitni az ajtót, mindhárman ott álltak libasorban és egyenként megöleltek. Miután levették a cipőjüket befáradtak a nappaliba, és elkezdtek játszani valamilyen játékkal a Tv-n. Én ezúttal is csak néző voltam, és persze szurkoltam Finnek. Miután egy jópár menetet lejátszottak, szerintetek ki kezdett el nyavalyogni, hogy éhes? Igen, persze hogy Jack.
-ÉHES VAGYOOOK, ENNI AKAROK!! -ezt mondogatta miközben össze-vissza ugrándozott.
-Akkor gyertek, csinálunk valamit! -mondtam, majd mindenkit a konyhába vezényeltem. Ugye nem volt túl nagy a felhozatal, mivel a héten csak magamat kellet élelmeznem. Volt kenyér, májkrém, párizsi.. épp elég dolog egy kis harapnivalóhoz. Nem segítettem, mindenkinek meg kellett csinálnia magának, látni akartam ahogy szenvednek. Rettentő ügyetlenek voltak, élvezet volt nézni.
-Áuucs! -kiáltott fel Jaeden, majd bevette a szájába az ujját.
Igen, sikerült a kenyérvágó késsel elvágnia.
-Mondtam én Ava, hogy ez veszélyes nekünk -fordult felém Wyatt.
-Na gyere Jaeden, felmegyünk és bekötöm az ujjad -mondtam forgatott szemekkel.
Bementünk a szüleim fürdőszobájába, mert ott volt valahol elsősegély doboz. Egy kissé sok keresgélés után, de megtaláltam. Elkezdtem lefertőtleníteni majd bekötözni az ujját, és közben arról poénkodtunk, hogy mi olyan nehéz a kenyérvágásban. Mikor végeztem, csak felnéztem és ennyit mondtam:
-Kész.
Ő egy pillanatig szemezett velem, majd lesmárolt. Én nagyon nem akartam, próbáltam ellökni magamtól, kiszabadulni, de erőszakosan magához szorított.
-Megvagytok még? -lépett be váratlanul Finn az ajtón.
Mikor Jaeden észrevette hogy bent van, végre elengedett. Finn pár másodpercig teljesen lefagyva állt az ajtóban, majd mikor oda akartam szaladni hozzá, becsapta az orrom előtt az ajtót. Leviharzott a lépcsőn, majd mindenét otthagyva kirohant az utcára. Utána akartam menni, de Wyatt elkapott.
-Mi történik itt?? -kérdezte idegesen.
-Úristen, Úristen... -csak ennyit tudtam mondogatni újra, és újra.
Nemsokára Jaeden is lemerészkedett a lépcsőn. Odajött hozzám, és így szólalt meg:
-Ava, én annyira sajnálom..
-Menj el.. Takarodj a házamból! Soha a büdös életbe meg ne lássalak itt! -ordibáltam vele, majd megfogtam a seprűt és azzal kergettem ki.
A fiúk az egész műsort végignézték, majd Jack nyelt egy nagyot, és ennyit szólt:
-Öhm, most lehet jobb lesz, ha megyek.
Majd ő is távozott. Wyatt ott maradt velem, és ragaszkodott hozzá, hogy mondjam el mi történt. Elmeséltem neki, és csak ennyi hozzáfűzni valója volt:
-Hogy ez a Jaeden mekkora egy világi szemét! De Finn biztos megérti, ha elmagyarázod neki. Remélem minden rendbejön köztetek!
Kis idő múlva ő is elment, így egyedül maradtam. A nap hátralévő részében milliószor hívtam Finnt, de nem vette fel. Csak arra tudtam gondolni, hogy most mi lesz.. Legszívesebben bőgtem, sikítoztam és ordibáltam volna, de egy hang, egy könnycsepp sem jött. Meggondolatlanságból újra nyúltam a kés után, de fejembe nyilaltak a szavai: "De ugye megígéred, hogy soha többé nem csinálsz ilyet?" Na ekkor már záporoztak a könnyeim, és álomba sírtam magam. Reggel rohadt korán arra ébredtem hogy hívnak. Nick volt az, ő hívott már kb. fél órája non-stop..