Ohh my Wolfhard

11.

Nagyon nem számítottam most a szüleim érkezésére, azt mondták hogy későn jönnek. A szobám egy csatatérhez hasonlítható, a szemeim annyira kibőgtem hogy a vak is látja, a nappaliban pedig egy csurom vizes, (a szüleim számára) vadidegen fiú áll. Na ebből húzd ki magad Ava.. Gyors felkaptam a felsőm, majd lerohantam a lépcsőn és épp láttam ahogy a szüleim bejönnek a házba.
-Szia Ava drágám *megpillantja Finnt*... ééés egy fiú?! -köszön anyám elborzadt képpel.
Apát különösebben nem foglalkoztatta Finn jelenléte, csak bevitte a szatyrokat a konyhába.
-Anya, ő itt a fiú akivel összeütköztem, Finn, ő itt az anyukám -próbáltam valami módon bemutatni őket egymásnak.
-Jaa, a deszkás fiú! -vágja rá anya. Finn csak így néz hogy mi van, ő is épp olyan kínosan érezte magát mint én.
-És hogy került ide? -kérdezi apa nagy csámcsogásai közepette. Én totál lesokkoltam, nem tudtam mit mondani.
-Ma is összefutottunk Avával, eleredt az eső és ez volt a legközelebbi hely ahova menekülni tudtunk -válaszolta Finn tök nagy nyugodtsággal. Életmentő volt hogy gyorsan vágott az esze. Mint kiderült az időjóslás szerint óriási vihar lesz, nagy esély van arra is hogy tornádó alakul ki, ezért jöttek haza hamarabb az ősök.
-Így nem engedhetlek haza, még a végén elkap a tornádó -mondja anya Finnek.
-És akkor mit kezdünk a kölökkel? -kérdezi apám.
-Értesítjük a szüleit, kap valami ruhát, kap ágyneműt és itt alszik a kanapén -jelentette ki határozottan anya. Finn szülei beleegyeztek, apukám szerzett neki egy felsőt meg gatyát pizsama gyanánt. Kihúztuk a kanapét, kerestünk egy ágyneműt és szépen megágyaztunk neki. Ezután megvacsiztunk, a szüleim pedig elköszöntek tőlünk és felmentek aludni. Mi Finnel még lent maradtunk és néztünk valami filmet, ami annyiból állt hogy csak ültünk szótlanul egymás mellett.
-Akkor nincs harag? -fordult egyszer csak felém, majd nyújtotta a kisujját.
-Nincs -válaszoltam, majd én is nyújtottam a kisujjam. Mikor vége lett a filmnek elköszöntem tőle és felmentem aludni. Egyszer csak arra ébredtem hogy valaki kopogtat az ajtómon...