Ohh my Wolfhard

40.

Mint minden fárasztó napnak a végén, most is csak arra vágytam, hogy végre aludhassak. Otthon csak mindent eldobtam és behuppantam az ágyba, így végre teljesült a vágyam. Vasárnap vagy délig aludtam, jól esett ennyi mozgás után. Miután kidörzsöltem az álmot a szemeimből, lebattyogtam kajálni, de valami fura volt... Anya telefonált, nagyon intézkedett valamit, de mikor meglátta hogy ott vagyok, elment egy másik szobába folytatni a beszélgetést. Ez különös volt, sosem szokott ilyet csináli..

-Apa, mi van itt? -kérdeztem értetlenül.
-Anyád nem ért valamit a gépen, szerinte elromlott, szóval elvisszük egy munkatársunkhoz hogy megnézze -jelentette ki nemes egyszerűséggel.

Hát kicsit furcsálltam, de különösebben nem törődtem vele. Összedobtam valami ehetőt, és yt videókat kezdtem nézegetni. Nemsokára elmentek itthonról, és elég sietősre vették a dolgot. Befejeztem a reggelit, majd ültem volna le Tv-zni, mikor észrevettem, hogy otthon hagyták a laptopot. Eredetileg nem azért mentek el, hogy megnézessék? Na mindegy, fura.. Mikor hazaértek, falami finom illat lengte körbe őket. Nagyon ismerős volt, de hirtelen nem ugrott be, hogy honnan is.. Mindegy is, nem fohlalkoztam vele különösebben.

Ezeken kívül még többször is telefonált aznap anya, de én még mindig nem tudtam, hogy mi ilyen szuper titkos.

Hétfő

Reggel minden ment a szokásosan, ahogy szokott lenni. Öltözködés, hajmegcsinálás, kajálás, és aztán a suliba gurulás. Azonban mikor beléptem az osztályba, váratlan dolog fogadott. Alison, maga az ördög, ott ült a padban. Ugyan törött kézzel és lábbal, de ott volt teljes egészében. Isten megóvta a lépcsőn gurulás közben, ohh, hogy baszódna meg.. Csak a régi csicskái voltak ott körülötte, de azok ugyanúgy nyalták a seggét. Pár másodperccel később Finn is betoppant, neki is rögtön leesett az álla, majd odajött hozzám.
-Ez most visszatért a halálból? -kérdezte, miközben megölelt.
-Átverekedte magát a pokol tüzén, és feljött újra az élők közé -válaszoltam egy kissé hangosan.
Ezt egy páran meghallották, és nagy nevetésbe kezdtek. Eljutott a ribanchoz is a kijelentésem, és még jó, hogy meggátolták a gipszek abban, hogy odajöjjön hozzám és elkezdjen cicaharcolni. Egész nap élvezet volt nézni, ahogy totyorog a gipszes lábaival. De neeem, én nem vagyok kárövendő.. Egyik szünetben Finnel ültünk a folyosóm egy padon, és valaki hívta őt.
-Bocsi, ezt fel kell vennem -mondta, majd arrébbment.
Fura volt, mert ezelőtt mindig előttem beszélt mindenkivel a telefonon. Komolyan kezdtem azt hinni, hogy titkolnak előlem valamit.. De nem, ő mondta, hogy nem kell egymás előtt semmit sem titkolnunk, és én megbíztam benne, hittem neki. Suli után szokásosan hazakísért (olyan aranyos, hát én meghalok sksksksk)
-Mit csinálsz otthon? -kérdezte a házunk előtt egy perverz mosoly kíséretében.
-Valamit -válaszoltam titokzatosan, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Besiettem a házba, gyorsan megcsináltam a házikat, és ezután hozzáláttam Finn ajándékához. Aprólékosan csináltam, szép lassan, nem akartam még véletlenül sem elrontani. Egészen estig csináltam, de még a felével sem voltam kész.. még keddentől csütörtökig ugyanígy csinálgattam esténként az ajándékot, azonban pénteken a bálra koncentráltam.