Ohh my Wolfhard

22.

Felelsz vagy merszezni kezdütnk... leültünk Finn szobájában a padlóra, magunk mellé pakoltuk a kaját-piát. Engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőnek pörgethessek, és Jaedennél állt meg az üveg.
-Felelsz, vagy mersz? -kérdeztem ördögi fejjel a tenyeremet dörzsölgetve.
-Felelek -válaszolta megijedvén a fejemtől.
-Akkor.. Mi volt életed legcikibb története?
-A suliban nagyon kellett szarnom, ezért gyorsan letolt alsógatyával rohantam be a WC-be. Viszont vizes volt a padló, én meg elcsúsztam és az igazgató talált rám... -mesélte, miközben már mind haldokoltunk a röhögéstől.
A játék még elég sok furcsa szituációt szült: Jack twerkelése, Finn küszöb nyalása.. Mindeközben Wyatt kb. egyedül leöntötte az egész piát, persze egy kicsit mindenki ivott belőle, engem kivéve. Mikor Jaeden pörgetett nálam állt meg az üveg, és a felelést választottam.
-Hány pasid volt eddig? -kérdezte, és ekkor mindenki tekintete rám szegeződött.
-Finnen kívül kettő -válaszoltam kis habozás után. Hajnali háromig játszottunk, és mikor már odáig fajult a dolog, hogy a részeg Wyatt le akart smárolni, úgy éreztük, hogy fel kéne lőni a pizsit. Levonszoltuk a földszintre, majd ledobtuk a számára kikészített matracra. Jack és Jaeden pedig a kanapén aludtak, figyelték hogy ne csináljon semmi baromságot. Mi csak visszamentünk Finn szobájába és rátelepedünk az ágyra, de még nem aludtunk.
-Na és, milyen volt az előző két barátod? -kérdezi tőlem kiváncsian.
-Hát, az igazat megvallva te vagy az első barátom.. csak gáznak éreztem megmondani -feleltem kissé kínosan érezve magamat.
-Ebben nincs semmi gáz. Mesélhetnél egy kicsit bővebben is magadról, mert úgy érzem nem ismerlek eléggé -nézett rám egy picit szomorú arccal.
-Okés, te akartad. Sosem szeretek gyámoltalannak tűnni, megmutatni az igazi érzelmeimet. Próbálom csak a vidámabb énem mutatni mindenkinek, sírni, beszélni a valós érzéseimről beszélni csak azok előtt szoktam, akikben nagyon megbízok. Te is egy ilyen ember vagy. Nem tudom igazán kimutatni ha kötődök valakihez, és tudom... -itt az ujját rátette a számra.
-Nekem bármikor sírhatsz a vállamon, elmondhatod hogy mi nyomja a lelkedet. Én mindig itt leszek neked, bármi is van. Jóban, rosszban. Nem kell egymás előtt semmit sem titkolnunk. Ezt jegyezd meg, oké? -mosolygott rám.
-Az eszemben lesz. Akkor máris elkezdem a lelkem kiöntését, ha nem gond: Nagyon, de nagyon szeretlek! -mondtam félénken.
-Én annál is jobban -majd magához húzott, eldöntött magával az ágyban és lekapcsolta a lámpát. Szorosan hozzámbújt, összekulcsolta a kezeinket. Hihetetlen jó volt végre elmondani valakinek hogy mit érzek, és nagyon jól esett hogy ennyire megértő volt.