Ohh my Wolfhard

38.

Nem vártunk senkit sem, így apa ment ajtót nyitni.
-A göndi hajú fiú az! -kiabált be a konyhába.
-Apa, Finnek hívják. Engedd be, egy pillanat és megyek! -kiáltottam.
Gyorsan megmostam a kezeim, és már rohantam is. Ott ült a kanapén, de mikor látta, hogy közeledek, egyből felpattant és megölelt, majd egy rózsát nyomott a kezembe.
-Lennél a partnerem a téli bálon? -kérdezte kissé félénken, mert látta, hogy néznek minket a szüleim.
-Nagy örömmel! -válaszoltam, majd azzal a lendülettel magamhoz  húztam és megcsókoltam, ő pedig a rózsával takarta az arcunk.
Mikor befejeztük csak mélyen a szemembe nézett, és anya törte meg a csendet:
-Van kedved itt maradni vacsorára? Gyümölcssaláta lesz.
-Persze -válaszolta mosolyogva.
Még felvágtuk azt a kevés gyümölcsöt ami maradt, és persze ő is segített. Ezután összedobtuk őket, apa megterített, és elkezdtünk enni. Közben a szüleim kérdezgettek Finntől, és igazából mindenféléről beszéltünk. A vacsi befejeztével így szólalt meg:
-Köszönöm szépen a vacsorát és a vendéglátást, de most mennem kell, hogy még világosban érjek haza. A mihamarabbi viszont látásra!
Kikisértem az ajtóig, megvártam amíg felvette a cipőjét és kabátját, majd az elköszönésnél mindketten egyszerre kezdtünk bele abba hogy "szeretlek". Csak nevettünk egyet, majd hosszan megöleltük egymást. Mikor visszamentem a házba, anya rögtön hozzámvágta:
-Tudtam én, hogy felkér!
-Bizony, te tudtad -mondtam, majd felbandukoltam az emeletre.
Egy ideig még nézegettem báli ruhákat, majd hajakat, de teljesen döntésképtelen voltam, mert számomra mindegyik túl giccses volt. Miután már beletörődtem, hogy mezítláb és pizsamában fogok menni a bálba, elmentem hajat mosni, majd lefeküdtem aludni. Vagyis próbáltam aludni, mert még mindig azon agyaltam, hogy MIBE MENJEK ARRA A KIB@SZOTT BÁLRA?? Még egy párszor párnába basztam a fejem, forgolódtam egy pár sort, majd sikerült elaludnom. Másnap reggel minden a szokásosan ment. A hajamból elölről hátrafogtam két apró tincset, felkaptam a fekete farmerem a lila feliratos pulcsimmal, megreggeliztem, és elindultam a suliba. Megint összefutottunk Finnel félúton, megfogta a kezem, és úgy mentünk be az osztályba is. Leültem Victoria mellé, ő pedig rögtön ezt vágta hozzám:
-Olyan aranyosak vagytok! Mit veszel majd a szülinapjára?
-Basszus, tényleg! 2 hét és születésnapja van.. gőzöm sincs, hogy mit vegyek -kiáltottam fel, és a kezeimbe temettem az arcom.
Mostmár nem a ruhámon gondolkoztam, hanem azon, hogy mi legyen Finn ajándéka. Semmi sem jutott eszembe, ami szívből jön, egyszerű, de mégis örülne neki. Egész órán, szünetben, tesin, egyfolytában csak ezen agyaltam. Miért ilyen nehéz egy fiúnak ajándékot találni?? Éppen depisen összekuporadva szintén ezen ötleteltem, mikor Finn leült mellém.
-Valami baj van? -kérdezte aggódóan.
-Semmi.. -sóhajtottam.
-Nahh, mondd el! -mondta lebiggyesztve a száját.
-Jó.. halvány lila gőzöm sincs, hogy mit vegyek neked a szülinapodra.
-Épp elég, hogy itt vagy nekem. Több nem is kell -mondta aranyosan, majd magához ölelt.
Jól esett hogy ezt mondta.. de ahogy ismerem, ő úgyis meglep valamivel, és akkor én kínosan érezném magam, hogy nem adtam neki semmit. Továbbra is törtem a fejem, kértem ötleteket a lányoktól, és támadt egy egész jó ötletem.