Ohh my Wolfhard

12.

Mondanom sem kell, rohadtul befostam hogy valaki éjfél után kopogtat az ajtómon. Megfogtam az első dolgot ami a kezembe akadt (ez esetben egy gyertyatartó) hogy ezt alkalmazom fegyverként. Szép lassan nyílt ki az ajtó, én meg teljes erővel nekirohantam a gyertyatartóval a személynek, mire az belevakuzott a szemembe.
-Mi a szent szart csinálsz?? -kérdezte Finn suttogva.
-Ezt én is kérdezhetném tőled -válaszoltam megkönnyebbülve.
-Bocsi hogy megijesztettelek, csak féltem a vihartól és gondoltam feljövök -ült le az ágyam szélére.
-És most mit kezdjek veled? -kérdeztem röhögve.
-Például eltakaríthanánk innen ezt a csatateret -nézett körbe.
-Jó ötlet.
Hulla csendben visszaraktunk mindent a helyére.
-Nem aludhatnék itt? -kérdezte Finn bociszemekkel.
-Csak ha jól viselkedsz -mosolyogtam, majd arrébcsúsztam az ágyban. Reggel mikor felkeltem még Finn aludt, és nem tagadom, k*rva cuki volt. Megsimiztem az oldalát, majd lementem reggelizni. Már egyedül voltunk otthon, öntöttem magamnak gabonapelyhet és kajálás közben elgondolkodtam. Benyilalt az agyamba hogy "BASSZUS, A SZÜLEIM TUTI LÁTTÁK HOGY EGY ÁGYBAN ALUDTUNK", ebben a pillanatban pedig jött le az ásítozó Finn, én meg végképp félrenyeltem a kaját. Szerencsére a segítségemre sietett és túléltem. Együtt megkajáltunk és dumáltunk, majd külön felöltözködtünk. Kikísértem az ajtóhoz, megölelt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Köszi, hogy beengedtél az ágyadba -rámmosolygott, majd elindult.
-Máskor is! -kiáltottam utána. A nap hátralevő részében totál kóma voltam, de befejeztem a festményt. Asszem már nem titok, Finnt ábrázolta a deszkájával a kezében. Egy kicsit lehunytam a szemem délután, a hazaérkező szüleimre ébredtem fel. Nem hozták szóba az egy ágyban alvást, bár olyan happy voltam hogy ez sem ronthatta volna el a kedvem.