Ohh my Wolfhard

46.

Még egy ideig így ültünk ott, amiben teljesen elaléltam. Nemsokára viszont erőt vettünk magunkon, feálltunk, és elindultunk a szobánk felé. Odaérve már csak annyihoz volt erőm hogy átöltözzek és befeküdjek az ágyba, ahol rögtön el is szundikáltam. Kb. csak 1 órát aludhattam, de nagyon jól esett. Mikor kidörzsöltem az álmot a szemeimből és felültem, hirtelen azt sem tudtam milyen dimenzióban vagyok, hány óra van, milyen nap, de azt meg végképp nem, hogy hol van Finn?? Elkezdtem a nevén szólítgatni, de semmi válasz. Gondoltam, hogy csak nem ment messzire.. szóval inkább csak bekapcsoltam a tv-t és néztem valami random műsort ami ment. Fél órára rá nyitódott az ajtó, és ő lépett be rajta. Volt rajta télikabát, sapka, sál, kesztyű, és kezében ott szorongatta a kameráját. -Szia, hát hol voltál? -kérdeztem tőle.
-Kimentem levegőzni és fotókat lőni, azt hittem még aludni fogsz mire visszaérek, ezért nem szóltam -válaszolta, és már vette is le a gönceit.
Lehuppant mellém az ágyra, végignéztük a képeket, majd csatlakozott a tv nézéshez. Azonban ezt nem sokáig folytattuk, mert kezdtünk eléggé éhesek lenni. Ennél vezérelve cipőt húztunk, és siettünk le az ebédlőbe. A dekoráció meg lett változtatva, a terítőket pirosra cserélték, a gyertyácskák mellé fagyöngyöt raktak, és a falon mindenhol égősorok voltak. Azúttal egy olyan asztalhoz ültünk le, ami az üvegajtó mellett volt, és lehetett látni a hóesést. A kaját inkább nem részletezném, annyi elég, hogy jól laktunk mindketten. Felálltunk és elhagytuk az ebédlőt, azonban a lifthez közeledvén egy furcsa érzés fogott el. Meglepően csöndes volt a mellettem sétáló fiú, ami nem volt megszokott. A felvonóban is csend uralkodott, amit ő tört meg óráknak látszó másodpercek után:
-Éhes vagyok.
-Mii? Mégis mire? Most ettünk -néztem rá furcsállva ezt a kijelentését.
-Az ajkadra -mondta, majd finoman hozzátaszított a lift falához, és szemezni kezdett velem.
Az egész testem remegett mint egy kocsonya, köpni nyelni nem tudtam és a lélegzetem is elállt. Valamit cselekednem kellett, így izzadt kezemet a nyakára tettem és magamhoz húztam a fejét. Olyan vadul és hevesen kezdett el csókolni, hogy alig jutottam levegőhöz, és közben kezeivel a felvonó falának támaszkodott. 2 percnyi szenvedélyes, levegőt visszafolytott csókolózás után azonban arra lettünk figyelmesek, hogy elkezdett kinyílni a lift ajtaja. Szétváltunk, és a nagy pihegéseink közepette láttuk a kint álló nyugger nyanyik furcsa arckifejezéseit. Egymásra néztünk, elröhögtük magunkat, majd átkarolt és úgy mentünk egészen a szobánkig. Bent csak ledobtuk a cipőnket, majd egyből feltáboroztunk az ágyra, ahol folytatta, amit a liftben elkezdett. A tempója egyre gyorsabb és gyorsabb lett, már alig tudtam tartani vele az iramot. Lassítássképp párszor belemosolyogtam a csókba, ő vette is az adást, szóval visszavett a sebességből. Mikor ismételten mindketten kifogytunk a szusszból kettéváltunk, és megint szemezni kezdett velem. Eközben az arcán megjelentek az imádnivaló gödröcskéi, amik engem is vigyorgásra késztettek.
-Mit akarsz tőlem, Wolfhard? -kérdeztem palykos mosollyal.
-Tőled? Tőled semmit sem akarok. Én téged akarlak -válaszolta, és még nagyobbra húzódott a mosoly az arcán.
-Hát engem most nem kapsz meg -csupán ennyit mondtam, majd adtam neki egy gyors puszit és bekapcsoltam a tv-t. Átöltöztünk, behelyezkedtünk az ágyba, majd elkezdtünk nézni karácsonyi filmeket. A harmadik film felénél már leragadtak a szemeim a fáradságtól, szóval egyszerűen csak befordultam Finn felé, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom.