Ohh my Wolfhard

44.

Még mindig nagyon hideg volt, de szerencsére vastagon voltunk felöltözve, és volt rajtunk sityi meg sál is. Elindultunk a szép, már amúgy is havas utakon, és rövid idő múlva elkezdett esni a hó. Így méggyönyörűbb lett a táj, igazi álomba illő mesevilág volt. Hamar beesteledett, a nap alacsonyan haladva hamarosan eltűnt, és vörösre festette a felhőket. De minket ez nem túlságosan érdekelt, továbbra is összekulcsolt kezekkel mászkáltunk a fás utakon, miközben a hó szálingózott és ropogott a talpunk alatt. Az egész olyan meghitt, és romantikus volt. Csupán mi ketten, és semmi sem zavarhatott meg minket, még a ribanc sem. Egyszer kikötődött a cipőm és leálltam megkötni, addig Finn kissé előre ment képeket lőni. Ahogy térdepeltem, a hó olyan csábítóan csillogott, így gyúrtam egy hógolyót, és megdobtam vele Finnt. Ő csak lassan megfordult, pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd visszadobott egy mégnagyobb hógolyóval. Innentől őrült csatába kezdtünk, és addig meg sem álltunk, amíg Finn ki nem terült a földre.
-Megadom magam -rakta fel a kezeit.
Odamentem hozzá és nyújtottam a kezem hogy felsegítsem, ám ő magához rántott a hóba és megpuszilt.
-Hé, ez nem érvényes! -hökkentem fel.
-Te is hátulról indítottad a támadást, az sem szabályos -fogta meg a kezem.
-Igaz -mondtam mosolyogva.
Még egy kicsit ott maradtunk és elkezdtünk hóangyalokat gyártani, majd feltápászkodtunk és elindultunk a korom sötétben vissza a hotelbe. A szobánkban átvettük a ruhánk mert eléggé megáztunk, azután pedig lementünk a földszintre vacsizni. Már mindketten farkas éhesek voltunk, szóval épp ott volt az ideje. Az ebédlőbe lépve jobbra egy csomó asztal volt, mindegyiken itallap, egy égő gyertyácska, terítő, és persze evőeszközök. Le is ültünk egy kétszemélyes asztalkához, majd elmentünk a másik oldalt található pultokhoz, hogy kiszolgáljuk magunk. Kb. mindenből ettünk ami ott volt, de én csak kis adagokat, mert sosem voltam nagy zabagép. Ez Finnek is feltűnt, ezért megkérdezte:
-Miért eszel ilyen keveset? Nehogy nekem azzal jöjjél, mint a többi lány, hogy dagadt vagy!
-Tudod, sosem voltam egy nagy evő. Így legalább mindeből fér belém egy kicsi -válaszoltam nevetve.
-Hmm.. Ezt lehet nekem is ki kéne próbálnom, mert már nagyon tele vagyok -mondta, és elkezdte simogatni a hasát.
Egy kis idő múlva felálltunk, és vissza indultunk a szobánkba. A liftben egész végig szemezett velem, pont úgy, ahogyan a bálon. Mikor odaértünk, ő ismétel egyből bevetette magát az ágyba, én meg elmentem zuhanyozni. Elfelejtettem odavinni magammal a pizsim, így egy szál törölközőbe burkolózva, vizes hajjal mentem érte. A még mindig az ágyon henyélő Finn végig követett a szemeivel, csak szó nélkül szugerált.
-Inkább fordulj el, hogy átöltözhessek -mondtam neki, ezzel kizökkentve a rendszerfagyásából.
-Igenis -mondta engedelmesen, majd elfordult.
Gyorsan felöltöztem, majd felültem az ágyra, amire ő rögtön felémfordult. Adott egy váratlan csókot, majd elpirult és elment zuhanyozni. Én addig előszedtem az ajándékait, és vártam, hogy odaadhassam. Hamarosan pizsiben tért vissza, felült mellém az ágyra, én pedig a kezébe nyomtam a dolgokat. Kissé meglepetten bámult rám, majd elkezdte nézegetni. Nagyon belemerült, közben pedig egyre nagyobb lett a mosoly az arcán, én meg egyre csak feszültebb lettem, hogy hogyan tetszik neki. Mikor végignézte, csak ennyit mondott:
-Ava, ez nagyon gyönyörű lett! Köszönöm, ennél jobbat senki sem tudott volna adni.
-Meg nálam, ugye? -kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.
-Na igen -válaszolta, majd óvatosan eltette az ajándékokat.
Mikor visszafordult, én hevesen és váratlanul megcsókoltam, majd mélyen a szemébe néztem. Rögtön viszonozta, és ez egy hosszú, szenvedélyes csókba torkollott. Közben a vállán és nyakán tartottam a kezem, néha beletúrtam a hajába, ő pedig fel-le mozgatta a kezeit a hátamon. Néha megemelte a pólóm és az alá is benyúlt a derekamhoz. Sokszor belemosolyogtam a csókba, ugyanis rettentőek csiklandoztak a hideg ujjai.