Ohh my Wolfhard

47.

A másnapot igazából nem nagyon részletezném, nem sok dolgot csináltunk azon kívül, amit az első két nap is tettünk. 26-án reggel azonban kénytelenek voltunk korán felkelni, mert a reggeli után egyből be kellett pakolnunk a bőröndünkbe, ugyanis 10 óráig kötelezőek voltunk elhagyni a hotelszobát. Így is tettünk, pontban tízkor már jelentkeztünk ki a recepciónál, aztán huppantunk is be a kocsiba, és Nick furikázott haza minket. Egész úton csak kómásan, Finn vállára hajtva a fejem kémleltem a havas tájat, mert igazság szerint eléggé el voltam pilledve az utóbbi pár nap mozgalmasságától.

Mikor a hosszú utazás után végre a hűn szeretett házunk elé értünk, Finn segített elvinni az ajtóig a bőröndöm, majd szorosan megölelt.

-Nagyon jól éreztem magam veled -csak ennyit mondott bazsalyogva, miközben végig szemeimbe nézett.
-Én is. Köszönöm ezt a szép ajándékot -ez volt válaszom egy nagy mosollyal az arcomon. Ezután megcsókoltam, majd végignéztem ahogy beszállt a kocsiba és elhajtott.

Mindezek után csak besétáltam a házba, levetettem kabátom, és anya máris letámadott, hogy élménybeszámolót követel.

December 31.

Aznap az igazat megvallva, a szünetet kihasználva elég sokáig aludtam. Csak délután 2 körül tudtam erőt venni magamon, hogy kikászálódjak az ágyamból. Farkas éhes voltam, szóval első utam a konyhába vezetett. Egy üzenet fogadott a hűtőn, ami nem volt megszokott.

"Elmentünk a munkatársunk partijára, ne várj minket. Kaja a hűtőben, Te is csinálj valami értelmeset. Puszi."

Ez mosolty csalt a kómás arcomra. Örültem, hogy végre a szüleim sem csak a munkára koncentráltak, ők is mulatnak egy picit.

Megettem "reggeli" gyanánt egy joghurtot és egy banánt, ezután pedig vissza vettem az irányt az emeletre.

Vettem egy forró zuhanyt, azzal egybekötve megmostam a hajkoronám, majd beugrottam a gardróbomba és valami értelmes gönc keresésére indultam. A szekrény tartalmának több mint a fele már az ágyamon hevert, mikor megtaláltam a tökéletes outfitet: Egy sötétkék, bokáig érő farmer, fekete bőr öv, fehér rövidujjú és egy fekete bőrdzseki, persze a fehér filámmal párosítva. Ja, még nem is említettem, hova készülődtem? Finn szervezett egy szilveszteri bulit a nagyszülei házában, amit csak ritkán használnak. Persze én is meg voltam hívva, és hülye lettem volna kihagyni.

Megszárítottam és besütöttem a hajam, egy nagyon minimális sminket feldobtam, felhúztam a ruhám, majd utolsó simításként betettem egy fülbevalót. Amint ezekkel végeztem, már kaptam is fel a cipőm és utamra indultam. Google térkép alapján tájékozódtam, mert még sosem voltam ott, és mert Avanak sok esze van. Onnantól, mihelyst már hallottam a zenét és láttam a fényeket az ablakból, sima ügy volt odatalálni. Egyébként nagyon kis csöndes, mondhatni elhagyatott helyen volt a házikó, előtte egy nagy, befagyott tóval.

Mikor becsöngettem persze Finn nyitott ajtót, aki egyből megfogta a kezem és berántott az ajtón. Ott volt Millie, Sadie, Caleb, Gaten, Noah, Wyatt, Jack és még pár jófej osztálytársunk. Elvegyültem a tömegben, táncoltam, beszéltem a lányokkal, egy kicsit ittunk is, ettünk.. még volt felelsz vagy mersz, spin the bottle és 7 minutes in heaven, amire persze a legtöbben nem vállalkoztak, köztük én sem. Volt videójáték csata is, amiben én is megküzdöttem Millie ellen. Azonban mikor végeztünk a játékkal, sehol sem találtam Finnt.

Először mindenhol körülnéztem a házban, de nem leltem rá sehol, szóval elkezdtem végigkérdezgetni mindenkit, hogy nem látta-e valahol. Mindenki válasza a "nem tudom" volt, kivéve Caleb-é. Neki azt mondta Finn, hogy csak egy kicsit kimegy levegőzni a ház elé. De ohh, ez milyen régen lehetett már..

Kiálltam az ajtóba, elkezdtem a nevén szólítgatni, de semmi választ nem kaptam, így sétáltam tovább. Ahogy közelebb értem a tóhoz, láttam, hogy be van törve a jég. Egyből a legrosszabbra gondoltam, így sietősre fogva odarohantam, és megpillantottam Finn rezdületlen testét a víz alján. Rögtön ordibáltam a többieknek hogy jöjjenek oda, majd gondolkozás nélkül a vízbe ugrottam, és próbáltam a felszínre hozni. Gyenge kis kezeimmel nem bírtam el törékenynek látszó, ám nehéz testét. Amint Gaten és Noah odaértek, habozás nélkül segítettek először kihúzni Finnt, aztán engem. A többiek már tárcsázták a mentőket, miközben én kétségbeesetten hallgattam a szívverését, néztem a pulzusát. Semmi életjele nem volt. A könnyeim megállíthatatlanul záporoztak szemeimből, remegtem és ziháltam, csak reményvesztetten ültem az élettelen teste mellett jéghideg kezét szorongatva. "Nem hagyhatsz itt engem, szükségem van rád!" csak ezt tudtam ismételgetni, miközben egyre jobban ömlöttek a könnyeim.

Hamarosan kiértek a mentők, elvitték őt a szemem elől, és bepakolták a kocsiba. Utána akartam menni, de megállított egy pasas.

-Kishölgy, hova megy? Nem, nem mehet be oda!

-Értse meg! Szüksége van rám, de nekem annál is jobban rá! -csak ezt tudtam sírástól akadozó hanggal ordibálni a faszinak.

Minden erőmmel harcoltam, kiabáltam, haraptam, de nem engedett oda, és végül elhajtottak vele. Mindenki sokkos állapotban volt, én meg még mindig fékezhetetlenül bőgtem. Noah többek között odajött hozzám, és rámterített egy takarót. Én már nem bírtam tovább, ráborultam, és úgy ahogy voltunk, összerogytunk.