Ohh my Wolfhard

36.

Az interneten is mindenhol ez volt a téma, a rajongók teljesen teljesen be voltak zsongva. Én meg.. mégjobban megimádtam Finnt, és teljesen elfelejtettem azokat a dolgokat, amiken ezelőtt miatta mentem át. Egyszerűen szeretem, és soha nem akarom elveszíteni. De elkanyarodtunk egy kicsit.. Hétfő reggel kissé bealudtam, de még épp időben bejött anyám és felrázott a legszebb álmaimból. Gyors felkeltem, a hajam félig felfogtam és felfrissítettem az arcom hideg vízzel. Felkaptam egy fekete farmert egy krémszínű pulóverrel. Lebotladoztam a lépcsőn miközben felvettem a zoknijaim, és lent  gyorsan bekanalaztam egy joghurtot reggeli gyanánt. Mikor befejeztem csak felkaptam a táskám és a deszkám, és már gurultam is a suliba. Éppen beértem 7:40-re, és Finn rögtön odajött hozzám megölelni.
-Már azt hittem, hogy ma nem jössz be. Szeretlek -mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Csak egy kicsit elaludtam. Én is szeretlek -válaszoltam, és én is arconpusziltam.

Istenkém, hogy lehet ilyen aranyos egy fiú.. Minden áldott nap többször is elmondta, hogy mennyire szeret. Egy kicsit elbambultam ezen gondolkozva, és mire feleszméltem már bejött a tanár és megkezdődött az óra. Unalmas volt, matek. Fujj. Kövi óra tesi volt, át kellett mennünk a csarnokba. Átöltöztünk, bementünk a pályára és be kellett melegítenünk piramis futással. Ezután elénkdobták az ugrálóköteleket, hogy uccu neki, hajtsátok. A piramis után is kész hulla voltam, már csak ez hiányzott.. Elkezdtünk ugrálni, Finnel és Victoriaval szemben voltam, Finn pedig idióta pofákat vágott. Így nem tudtam koncentrálni, beleakadt a lábam a kötélbe és seggreestem, utánam pedig mindketten szintén így jártak. Csak elkezdtünk nevetni a földön fetrengve mint valami idióták, aztán odajött a tanár és ránkszólt hogy folytassuk az ugrálást. Újra elkezdtem, de annyira röhögtem hogy telibe nyakon csaptam magam a kötéllel. Itt mégnagyobb röhögésben törtünk ki, és ki lettünk küldve tesiről. Nem kellett kétszer mondania a tanárnak, még mindig visítva, nagy örömmel távoztunk a pályáról. A csarnok előtti füves részhez odavánszorogtunk mindhárman összefogva, aztán elkezdtünk hemperegni a fűben, és még mindig azon szakadtunk hogy milyen balfaszok vagyunk. Miután már abbahagytuk a végeláthatatlan nevetést és kaptunk levegőt, Vic így szólalt meg:
-Úristen, annyira hülyék vagyunk!
-Az lehet, de így szeretlek titeket -mondtam, majd mindkettőjüket magamhoz húztam.
Ezután feltápászkodtunk, és elmentünk átöltözni. Még következett 5 óra, amik igazából nem voltak lényegesek, nem történt semmi sem. Hát ugye ebben az évben minden összejött eddig, ezért nem volt még semmi alkalmam teniszezni.. De most végre hogy minden rendbejött beirattunk teniszre, és ma elmehettem az első edzésemre. Finnek elmaradt a gitár órája, így gondolta hogy eljön megnézni engem. Anya elvitt minket kocsival, aztán ő elment. Egy kicsit elkezdtem izgulni, mert már sok ideje nem csináltam, és nem akartam előtte elrontani.. De tök jól ment még most is, és a csapattársaim is kedvesek voltak. Hát ugye össze-vissza repültek a labdák, Finn egy pillanatra nem figyelt, és BUMM.. Egyik kedves csapattársam orrontalálta egy rossz ütésből következően. Odarohantam hozzá, és megnéztem. Csak mondogatta hogy "Nincs semmi baja", de én ragaszkodtam hozzá hogy edzés után menjünk el a kórházba.