Ohh my Wolfhard

43.

Ezek után csak bementem, és még mindig lesokkolva leültem a kanapéra feldolgozni az imént mondottakat. Nemsokára lejött anya, és csak ennyit kérdezett:
-Nah, elmondta végre?
-Mi?? Te ezt tudtad? -kérdéssel válaszoltam a kérdésére.
-Naná hogy, együtt szerveztük meg! -vágta rá.
-Hmm, szóval ezért mentetek el laptopot javíttatni laptop nélkül -mondtam nevetve.
Készített nekem reggelit, én gyors betúrtam, majd felmentem befejezni az ajándékot. Még telt vagy 2-3 órába, de kész lettem vele. Egy képsorozatot csináltam, ami csupa olyan fotókból állt, amin együtt vagyunk rajta Finnel. Mindegyik hátulján volt egy kis aranyos szöveg, amit akkor nézhet meg, ha egy aktuális hangulatában van. Nem nagy dolog, de szívből jött, szeretettel készült, és tudtam, hogy örülni fog neki. Ennyi épp elég is volt. Az indulásig hátralevő 3 napot inkább nem részletezném. Csak pakolászással és várakozással telt, úgyhogy ugorjunk is december 23-ára.. Reggel most kivételesen nem magamtól keltem, 10-kor a csörömpölő ébresztőre. Még betettem a bőröndbe utolsó dolgokat, mint a neszeszer, fogkefe, fésű, pizsi, Finn ajándékai, majd felöltöztem és lementem kajálni. Apa úgy viselkedett mint mindig, anya pedig már jobban izgult, mint én. Evés közben csak arról tudott nekem prédikálni, hogy majd mi mindent próbáljunk ki ott. Mikor végre beállt a szája, apa segítségét kértem hogy vigyük le a földszintre a csomagomat. Nem sokkal utána hogy mindent lehurcolkodtunk, már meg is érkezett Finn, és a szokásosan a sofőrünk Nick volt. A fiúk behurcolták a bőröndöt a kocsiba, anya és apa elköszöntek tőlem, majd elindultunk. Az út 3 órás volt, eközben nagy részt telóztunk, zenét hallgattunk és beszélgettünk. A táj mindvégig szép volt, készült róla pár képem is. Mikor közeledtünk a célunk felé, rögtön elkezdett bedugulni mindhármunk füle, ugyanis hegyekbe mentünk. Itt már eléggé lázban égtem én is, már nagyon kíváncsi voltam a hotel belsejére. További 20 perc kocsikázás után beértünk a parkolóba, és sokáig keresgéltünk helyet, ugyanis elég sokan voltak. Mikor kiszálltunk, rettentő hideg csapott meg, ugyanis a kocsiban nem volt rajtunk kabát. Finn rögtön rámterítette az övét amíg elmentünk becsekkolni. Ezután még visszamentünk a kocsihoz, bevittük a cuccokat a lobbyba, és megittuk az üdvözlő italt. Nick még ezt megvárta, majd ő szép lassan hazafele vette az irányt.
-Csak semmi rosszalkodás! -ennyit mondott nekünk, majd elindult.
Ekkor Finn perverz fejjel rámsandított, és mindketten elnevettük magunkat. Lassan mi is feltápászkodtunk, fogtuk a csomagjainkat, és elindultunk a hotelszobánk felé. A második emeleten volt, így lifttel mentünk, ebből kilépve pedig egy hosszú, vörös szőnyeggel beborított folyosón kellett átmennünk hogy eljuthassuk a szobánkhoz. Ebbe benyitva rögtön jobbra egy nagy mosdókagyló, zuhanyzó, kád, törülközőtartó, ezzel szemben a másik oldalon pedig egy cipőtartó, fogasok, és egy ülőke. Ha tovább mentünk ott volt a falon egy tv, alatta egy íróasztal görgős székkel, velük szemben a másik oldalon pedig egy francia ágy. Szépen be volt ágyazva, nagy pihepuhának látszó párnákkal, az ágy végén egy-egy fürdőköpennyel. Tőle balra egy falbaépített gardrób, jobbra pedig egy kisebb kerek asztal, előtte két fotel és egy álló lámpa. Volt egy terasz is, amiről jól rá lehetett látni mindenre. Miután gyors körülnéztünk Finn rögtön ledobta a kabátját és cipőjét, majd bevetette magát az ágyba. Én is így tettem, és csak bámultam a plafont, miközben nagyokat lélegeztem. Éreztem, hogy néz engem, szóval odafordultam. Ő csak elmosolyodott, és ennyit kérdezett:
-Most mi legyen a következő?
-Szerintem egy kicsit pihenjünk, aztán kimehetnénk, mert nagyon szép a táj -válaszoltam.
Még egy órácskát lustultunk, addig megírtam mindenkinek hogy ideértünk, meg egy kicsiz kipakoltam a dolgokat. Mikor úgy gondoltam, hogy már igencsak mehetnénk, kihúztam Finnt az ágyból és az ajtó felé tessékeltem. Zsebredugtuk a kulcskártyát, és elindultunk.