Ohh my Wolfhard

41.

Pénteken laza óráink voltak, a legtöbben csak telefonáltunk vagy beszélgettünk. Ugye mint tudni illik, azon a délutánon volt a bál, és emiatt Finn különösen aranyos volt velem egész nap.

Akkor kivételesen suli után nem vele együtt mentem haza, hanem Victoriaval mentünk át hozzánk készülődni a várva várt eseményre.

Finn egy andalító csókkal és öleléssel búcsúzott el tőlem az iskola bejárata előtt, majd elindult a másik irányba. Mi lányok már teljes lázban égtünk, és szinte hazáig szögdelésztünk örömünkben.

Amennyi kedvem volt ehhez az egész bálosdihoz először, akkor annyira izgultam. (ha csak nem jobban) Izzadt a tenyerem, megállás nélkül toporogtam, random furcsa hangokat adtam ki magamból és a mosoly a pofámra volt fagyva.

Miután levettük a cipőinket egyből a szobámba vettük az irányt, és Vic az óriási neszeszeréből minden sminket kitett az ágyamra. Volt ott mindenféle színes paletta, rúzsok, csilivili púder.. Én még életemben nem láttam ennyit egy helyen, nem hogy még ezekkel egy vakolatot is képezzek a fejemre.. Victoria rögtön belekezdett, először magát sminkelte ki, ami pillanatok alatt meg volt, majd én következtem. Relaxáló volt, ahogy simizta az ecsetekkel a fejem, majdnem be is aludtam. Nem lehetett egy szavam sem, hogy valamiben hiányt szenvedtem volna, mert szó szerin majdnem mindenből került rám. A végeredmény egy mestermű lett, nem túl kirívó, kissé csillogós, de mondhatni elég natúr. Kigyönyörködtem magam a sminkben, megköszöntem neki és még egy ideig beszélgettünk, majd értejöttek a szülei.

Így egyedül maradtam egy kis időre, de hamar megérkezett anya is. Direkt kikérte magát előbb a munkából, hogy segíthessen elvégezni az utolsó simításokat, meg persze kisírni magát, hogy "az én kicsi lányom elmegy élete első báljába". Felszenvedtük rám a ruhát, betettünk egy ezüst fülbevalót, majd hozzálátott a hajamhoz. Először begöndörítette, majd elölről megfogott két nagyobb tincset, összecsavargatta őket, és hátul összefogta egy áttetsző hajgumival.

Nagyon fura volt számomra hogy kinéztem, mert sosem öltözök ki ennyire.. de tetszett. Még a végső teendőm a cipő felvétele volt, és kész is voltam. Már csak várnom kellet a lovagom érkezésére.

Épp hogy hatot ütött az óra, és hallottam egy duda szót az utcáról. Anyának rögtön fülig ért a szája, és csak hajtogatta hogy menjek le a földszintre. Az unszolására levánszorogtam a földszintre, kinyitottam a bejárati ajtót, és leesett az állam. Ott állt egy limuzin, előtte a kiöltözött "szőke" hercegem, és Nick volt a sofőr. Finn elémlépett, és hosszasan, tetőtöl talpig végigmért a szemeivel.

-Ma is gyönyörű vagy -mondta egy kis habozás után, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.

Megfogta a kezem és odavezetett a kocsihoz, segített beszállni, majd ő is beült mellém. Az úton végig csillogó szemekkel szugerált, és még többször is megjegyezte, hogy milyen szép vagyok. Eközben én elgondolkoztam azon, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy van nekem.. Még egy ilyen fiú nincs, aki ennyire, tiszta szívből szeretne engem, minden áldott nap hazakísér, százszor is képes elismételni hogy mennyire szép vagyok, a közelében biztonságban érzem magam, bármikor meghallgat, bármit elmondhatok neki, és nélküle már nem tudnám magamat elképzelni. Nála jobbat nem is kívánhatnék.

De visszatérve a kinézetekre.. Az igazságot megvallva, ő is nagyon csábosan nézett ki. A fekete zakó sexyn állt rajta, a szintén fekete nadrágja pedig kiemelte a hosszú lábait. Éjsötét, göndör fürtjei rettentő édesen és rendetlenül helyezkedtek el, egy-egy tincs a szeme elé kerülve akadályozta a látásban. A cserepes, de mégis telt, hívogató ajkairól alig tudtam elvonni a tekintetem, aranyos szeplőit nézegetve meg órákat el tudtam volna tölteni. Helyes, vonzó és kisfiúsan cuki is volt ugyan azon időben, egyszerűen tökéletes.

Mikor beléptünk a helységbe, minden szempár ránk szegeződött. Én kicsit zavarba jöttem, mert nem tudtam, hogy miért bámulnak..De Finn csak rámnézett, összekulcsolta a kezeinket, és elvegyültünk a tömegben.

Ittunk puncsot, készítettünk fotókat, tudjátok, minden ilyen bálos cuccos, és közben összefutottunk a barátainkkal is. Egy kicsit külön váltunk, beszélgettünk, majd mikor megszólalt egy lassú szám, Finn rögtön előttem termett. Mogyoró barna szemeit rámszögezte, és mosolyra kanyarodott a szája.

-Egy táncra, Ava? -nyújtotta felém a kezét.
-Nem tudok táncolni.. -válaszoltam egy kissé szégyellve ezt.
-Gyere, nem olyan bonyolult! -majd megragadta a kezem, és felvitt a parkettre.

Ráhelyezte a kezeim a vállára, ő is az övéit a derekamra, majd elkezdtünk ringatózni. Eközben még mindig az arcára volt fagya a mosoly, és egy pillanatra se vette le a tekintetét rólam. Én szépen, lassacskán hátrébbcsúsztattam a kezeim a vállán, így mégközelebb kerültünk egymáshoz. Pillanatok múlva, egy számomra már nem váratlan pillanatban közeledni kezdett a fejével, és szenvedélyesen megcsókolt.