Ohh my Wolfhard

8.

Amíg gyors kerestem egy vázát Finn bámészkodott.
-Szép kis ház -mondta, miközben nekitámaszkodott a falnak.
-Na és, merre akarsz menni? -fordultam felé, majd letettem a konyhában a vázát.
-Majd meglátod! -válaszolta egy sejtelmes mosollyal az arcán.
Elindultunk kivételesen gyalog, gőzöm sem volt hogy merre visz, de közben dumáltunk. Így nálam szóba került a tenisz és a hip-hop meg hogy Magyarországról jöttem, Finnél pedig a gitár és hogy énekel. Lassan odaértünk a célunkhoz, ami mint kiderült egy állatkert volt. Folytattunk tovább a beszélgetésünket, mikor egyszer csak tinilányok hada rohant felénk fölborítva engem, miközben azt kiabálták hogy "ÚRISTEN, FINN!!" Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok, de Finn felsegített miközben a lányok mindenféle kérdéssel bombázták, köztük azzal is hogy a barátnője vagyok-e. Itt csak egymásra néztünk, majd fél karjával átfogott és magához húzott. A lányok továbbra is faggatóztak, de erre a kérdésükre nem kaptak választ. Továbbsétáltunk, majd megkérdeztem:
-Ez mi a Jó Isten volt? Kik voltak ezek a lányok és miért támadtak le?
-Ezekszerint még nem láttad Stranger Thingset -ezt a választ kaptam a kérdésemre, majd ezt többször nem is hoztuk szóba. Folytattunk mindent tovább mintha ez meg sem történt volna, nagyon belemerültünk a beszélgetésbe és Finn önfényező, egóval teli (de vicces) megszólalásaiba. Már kezdett későre járni így elindultunk hazafelé, Finn hazáig elkísért majd a házunk előtt mégegyszer megölelt. Olyan pici vagyok hozzá képest hogy a fejét az enyémre rá tudta tenni, én meg csak a mellkasába tudtam belefúrni az arcom. Nagyon boldog voltam a mai nap miatt ezért elújságoltam a lányoknak is, és persze Amanda nem hagyhatta megjegyzés nélkül. Gyorsan megcsináltam az esti rutinom, majd ágyba feküdtem és még mindig a mai napon agyaltam. Eszembe jutott egy nyagyszerű ötlet, amit holnap meg is fogok valósítani..