Ohh my Wolfhard

42.

Csak percekig ott álltunk, és belemerültünk a csókba.
Mintha a fellegekben jártam volna. Ez a hely, a körülmények, Finn.. minden olyan tökéletes volt. Mikor elváltunk ismét szemezni kezdett velem, és én is elmerültem a csillogó barna szemei fürkészésében. Arra eszméltem fel, hogy megint megcsókolt. Ezúttal röviden, de még annál is szenvedélyesebben. Én is ugyanígy visszacsókoltam, majd rámosolyogtam, és átöleltem amilyen szorosan csak tudtam. Így táncoltunk tovább, és én közben szimatoltam be a finom illatát, ami mindig körül lengi őt. Hihetetlenül jó volt ez az egész bál, és szerintem kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legjobb napja. Miután vége lett az egész felhajtásnak, leültünk egy közeli padra, és vártuk a korom sötétben Nicket, hogy jöjjön értünk.
-Köszönöm ezt a mai napot. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok szép dolgot amit értem tettél.. de imádlak, és mégegyszer köszönöm -mondtam neki fáradtan, de mégis boldogan az üldögélés közben.
-Csak azért kaptad ezeket, mert elmondhatatlanul szeretlek. Ez elég indok? -ölelt fél karjával magához.
-Igen -válaszoltam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Nemsokára megérkezett a fuvarunk. Én az úton majdnem bealudtam, így mikor kiszálltunk Finn a karjaiba vett, és úgy vitt el a bejárati ajtóig. Anya nyitotta ki, ő pedig óvatosan letett engem a földre. Egy kissé megborultam, de megfogott, és ekkor anya szája megint fülig ért.
-Meghoztam a kis királynőt. Jó éjt nektek, szia -mondta aranyos hangon, majd adott egy puszit és elment.
Én már csak leráncigáltam magamról a göncöm, lemostam az arcom, és szó szerint bevetődtem az ágyba. Boldogságtól bódultan aludtam el, és úgy ölelgettem a párnámat, mintha Finn lenne az. Másnap reggel korán felevett a fene és nem tudtam visszaaludni, így csöndben folytattam Finn ajándékát. Már annyira vártam a szülinapját, csak 3 nap volt hátra. Fél 9 körül még mindig szorgosan dolgoztam az ajándékon, mikor csak csipogott a telóm.
Finn: Gyere le, még van valami, amit tegnap nem mondtam.
Kinéztem az ablakon, és ott állt a házunk előtt. Még pizsiben voltam, szörnyen néztem ki, de mit volt mit tennem, lementem. Mikor kinyitottam az ajtót rögtön megölelt, és meg sem várta hogy beljebb menjünk, már bele is kezdett a mondandójába.
-Nem is tudom, hogy mondjam.. megvan már a karácsonyi ajándékod -mondta nagy boldogan.
-De azt karácsonykor kell odaadni, te butus -viccelődtem.
-Csak azért mondom el, hogy legyen időd bepakolni, mert a szülinapomon indulunk.
-Mii, mégis hova? -kérdeztem döbbenten.
-Hát tudod, pár hónapja már terveztük hogy megyünk egy hotelbe, csak.. közbejöttek dolgok. De most bepótoljuk -válaszolta vidáman.
-De ez a te szülinapod lesz! Én tök béna ajándékot készítettem neked, te meg elviszel csak úgy karácsony alkalmából egy hotelbe... most annyira rosszul érzem magam -temettem kezeimbe az arcom.
-Ava! Először is, hogy lenne már béna, ha te készítetted? Másodszor meg.. nekem az lesz az ajándék, hogy ott leszel mellettem. Ennél jobbat senki nem adhatna -mondta, és mélyen belenézett a szemembe.
-Komolyan mondod? -töröltem le egy könnycseppet.
-Igen, halál komolyan. De ne sírj, neked a mosolygás áll jól -mondta, majd gyengéden végigsimította az arcom.
Csak elmosolyodtam, majd egy kis rendszerfagyás után megkérdeztem tőle:
-Jajj, szeretnél beljebb jönni?
-Nem, nem zavarok, csak ennyit akartam -válaszolta, majd megcsókolt és elindult haza.