Ohh my Wolfhard

37.

Újra kórház.. Eskü, már VIP helyünk kéne hogy legyen a váróban, annyit vagyunk ott. Sajnos.. Mikor végre sorra kerültünk bevezettek egy szobába, ott megtapogatták Finn orrát. Látszott, hogy fájt neki, így megröntgenezték.
-Egy kicsit megrepedt, de nem vészes. Kapsz tesi felmentést, és pihenj sokat -mondta mosolyogva a kedves doktornő, miután megnézte a felvételeket.
Megnyugodtunk mindketten, hogy nincs semmi komoly. Értünk jött Nick, és előbb engem vittek haza, mert a szüleim azt sem tudták hol vagyok. Az úton Finn nézegette az orrát, és elkezdte mondogatni, hogy most görbe lesz neki.
-Így is aranyos -mondtam, majd egy óvatos puszit nyomtam rá.
Ezután elbúcsúztunk, kiszálltam a kocsiból, és besétáltam a házunkba. Apáék aggódva fogadtak az ajtóban, alig volt erőm járni is, de még magyarázkodnom kellett, hogy miért jöttem későn, hol voltam. Már olyan hulla voltam hogy csak egy zuhanyzásra vágytam. Ezt gyors meg is ejtettem, majd megcsináltam a házikat és befeküdtem az ágyamba. Még írkáltam egy kicsit a lányokkal és Finnel, ezután pedig elnyomott az álom. Másnap korán keltem, mert még tanulnom kellett, és nem akartam elkésni. Megcsináltam a reggeli rutinom, stb.. egy kék farmert és egy piros-fehér csíkos pulcsit választottam ki, a hozzáillő zoknival. Megkajáltam, felhúztam a Vansem a télikabáttal együtt, és már gurultam is a suliba. Félúton összetalálkoztunk Finnel, és innen gyalog mentünk tovább. Hamarosan egy ismerős alak tűnt fel velünk szemben, akit nem szívesen láttunk.. Jaeden volt az. Finn rögtön ökölbe szorította a kezét, és ideges lett már a jelenlététől is.
-Nyugi -mondtam neki, majd megfogtam a kezét.
Csak kifújt egy nagy levegőt, és úgy látszott, hogy kissé lenyugodt. Mikor elment mellettünk, szinte fagyott volt a levegő. Csak nézett minket. Ahogy kissé messzebb értünk Finn ennyit motyogott oda nekem:
-Köszönöm. Ha nem fogsz vissza, szerintem kinyírtam volna azt a csicskagyász gyereket.
A suliban és az órákon igazából semmi izgalmas nem történt, kivéve az osztályfőnökin. Tájékoztattak, hogy mettől meddig lesz téli szünet, meg hogy mikor lesz a téli bál. Igen, bál.. Ez nekem újdonság, mivel a régi sulimban nem volt ilyen. Megbeszéltük a részleteket, és hogy jöhetnek a szüleink segíteni a díszítésben, hozhatnak kaját, stb.. Nekem túl sok kedvem nem volt a bálhoz, mert nem tudok táncolni sem, ruhám sincs, ahogy párom se. Na mindegy, suli után hazakísért Finn. Másnapra semmit sem kellett tanulni, így csak egyedül unatkoztam otthon. Eszembe jutott, hogy már javában december eleje van, "miért is ne díszíthetném fel a házat?" Felmentem a padlásra, leszedtem a díszeket, és megkezdtem a díszítést. Mindenhova egősorokat aggattam, feltettem a kandalló felé az apró csavaros cukorka alakú díszeket is, elővettem a karácsonyi bögréket. Egy mondattal: mindent karácsonyivá tettem. Mire kész lettem hazaértek a szüleim, csak megcsodálták a házat, és mondtak, hogy szép munkát végeztem. Anya kérdezgetett, hogy mi történt ma az iskolában. Felhoztam a bált is, és teljesen lázbajött. Elkezdte tervezgetni hogy majd milyen ruhát veszünk, hogyan csináljuk meg a hajam..
-Várj anya! A ruha meg a haj az kivitelezhető, de ha nincs partnerem? -vágtam a szavába.
-Hát nem Finn visz el? -kérdezte furcsállva.
-Még nem kérdezett meg.. -mondtam lebiggyesztett szájjal.
-Akkor ajánlom neki hogy gyorsan kérjen fel, mert különben kiherélem! -válaszolta nevetve.
Ezután elkezdtünk gránátalmát vágni a gyümölcssalátához, mikor csak valaki csengetett..