Ohh my Wolfhard

16.

Egész este csak rá tudtam gondolni, és arra hogy ilyet tett értem.
Én: Tuti jól vagy??
Finn: Igen❤️
Én: Máskor azért ne csinálj ilyet! Na de én megyek aludni, jó éjt❤️
Finn: Jó éjt❤️
Hihetlen boldog voltam, és boldogan is aludtam el. Másnap egész nap mellettem volt a monoklis Finn, akár egy testőr. Minden pillanatban velem akart lenni, látni hogy mit csinálok. Lehet hogy ez valaki szerint zavaró, de szerintem rettentően aranyos. Az utolsó óránkon ketté vagyunk osztva, sajnos Finn a másik csoportban volt Alisonnal együtt. Mikor vége lett az órának vártam Finnre hogy együtt mehessünk haza, de nem volt sehol. Pár perc várakozás után bementem abba a terembe ahol tartották az órájukat, azt remélve, hogy ott találom. Ami ott elém tárult, azt nem kívánom senkinek.. Finn és Alison csókolóztak. Mikor észrevették hogy ott vagyok, megfagyott a levegő.
-Ava, ez nem az aminek látszik!! -rohant felém Finn.
-Ó, dehogynem! -becsaptam az ajtót és elkezdtem futni. Közben Finn mindvégig jött utánam, hogy "Ava, kérlek várj meg! Hadd magyarázhassam meg!" de nem érdekelt. Sokkos állapotban voltam, semmilyen szó nem jött ki a számon csak próbáltam minnél előbb lerázni Finnt. Már az utcán voltunk, de még mindig nem adta fel és jött utánam. Át akartam menni az úton, figyelmetlen voltam, és egyszer csak BUMM...