-Gyorsan, siessenek. -kiabált a kórházba érve a mentős orvos.
-Mi történt Sunmi?-kérdezte a doktornőt a sürgősségis.
-Epilepsziás rohammal hoztuk be, az állapotát nem sikerült stabilizálnunk, szükségünk van rád azonnal-adta ki az utadítást Dr. Lee.
-Személyleírás?-vette magára a köpenyét Dr. Kang.
-Egy húsz év körüli 178 cm magas, festett hajú fiú, kb 70kg és a hármas szobába vitték.-magyarázta.
-Sietek-vágta rá Dr. Kang és már rohant is a szobába.
...
-Biztos jó helye lesz, Taehyung mellett?-érdeklődött az ápolónő, mire Dr. Kang leintette.
-Nem fertőző és legalább összebarátkoznak-zárta be az ajtót miután a nő is kilépett a szobából.
Jungkook szemszöge:
Lassan nyitottam ki szemeimet és kissé összerezzentem, mikor egy nem ismert fehér plafonnal találtam szemben magam. Oldalra fordítottam a fejem és egy velem egykorú fiút véltem felfedezni, aki éppen a szobában járkált fel-alá.
-Áh felébredtél-szólalt meg mély hangján az előbb említett.-Az orvosok azt mondták hamar rendbe fogsz jönni-ült le az ágyára.
-Szóval egy kórházban vagyok-realizáltam a helyzetet mire az idegen srác felnevetett.
-Jó reggelt.
-Szia. Hogy is hívnak?-kérdeztem.
-Kim Taehyung, de szólíts csak Taenek-vigyorgott.
-Jeon JeongGuk-mutatkoztam be én is.
-Jungkookie-kezdett becézgetni ami elég fura volt.
-Ő..Ja még senki nem hívott így-valottam be az igazat Taehyungnak.
-Néha kicsit fura vagyok-mozgatta a fejét össze-vissza mint valami majom amitől azt hittem kitöri a nyakát.
Itt le is zártuk a beszélgetést és rögtön a szobát kezdtem tanulmányozni. Krémszínű falak, az ágyak nagyok és kényelmesek. Legalább is az enyém az. Egy asztal két darab székkel díszelgett az egyik sarokban, zöld szőnyeg a szoba közepén, sötét parketta, külön fürdőszoba amit még nem volt alkalmam meglesni és egy hatalmas ablak. Ez a város leghíresebb magánkórháza. A szüleim jóban vannak az igazgatóval ezért nem volt kérdés, hogy ide hozzanak, bár az orvosokat nem ismerem. A betegségem miatt voltam már itt párszor, viszont mostanság kezdenek komolyabb rohamaim lenni.
Szívesen nézelődtem volna, de kezdtem hülyén érezni magam amiért nem szólok hozzá ehhez a gyerekhez.
-Hány éves is vagy?-kérdeztem.
-19, decemberben leszek 20-rántott vállat.
-Már csak 3 hónap-számoltam ki hangosan.
-Te?-nézett rám összevont szemöldökkel.
-Nemrég lettem 22-magyaráztam.
-Te is epilepsziás vagy?Kérdeztem rá a betegségére, viszont Taehyung ezt hallva a földet kezdte tanulmányozni.
-Ő.. Nem.. Igazából én én.. Szívbeteg vagyok-túrt idegesen a hajába.
-De ugye nem?-Kezdtem bele a mondanómba, de a szavamba vágott.
-Nem halok meg-Kiabált rám. Szerintem nem így tervezte, hiszen ő maga is megijedt.-N..Neharagudj-jött közelebb hozzám.
-Semmi baj, megértelek- nyugtattam le a fiút.
YOU ARE READING
Heaven [TAEKOOK] ✔
Fanfiction"-Ti végig tudtátok, és nem szóltatok róla?!-kérdeztem idegesen. -Kicsim, nem erről van szó..Mi csak-mentegetőzött -Ti csak ezzel a tettetekkel változtattátok rémálommá az életem-törtem ki hangos zokogásban, majd becsaptam a bejárati ajtót és a kórh...