Heaven [TAEKOOK] ✔

24.

-Jungkook kérlek egyél-bökdösött Taehyung, viaszon nekem eszemben sem volt a kajához nyúlni. Nincs étvágyam azóta az incidens óta.

-Tae-sóhajtottam fel.

-Két napja alig ettél valamit, nem hagyhatom, hogy éhen halj-emelte fel az evőpálcikákat, amire felcsípett egy kevés tésztát, majd a számhoz emelte azt.

-Nem vagyok éhes, nem fogok meghalni-válaszoltam.

-Kérlek-nézett rám boci szemekkel.

Anyád!

Szemet forgattam és beadva a derekam kinyitottam a szám, hogy meg tudjon etetni. Biztos nem nézhetünk ki hülyén.

Párszor még eljatszotta ezt a "megetetjük Jungkook babát" dolgot, aztán halvány mosolyt küldve felém állt fel az ágyról és hagyta el a szobánkat.

-Miért foglalkozik velem ennyit?-tettem fel a kérdést saját magamnak, ráadásul hangosan. Úgy sem hallja.

Mióta Jimin szakított velem, a kicsi Alien folyton a kedvemben próbál járni, amit nagyon értékelek és borzasztóan jól esik, hogy ennyit jelentek neki... Pedig egy oltári nagy bunkó voltam vele régen.

Nemsokára karácsony, pontosabban egy hét múlva, én pedig nem igazán számítottam a kórházni kari-buli dologra, de hát mi mást érdemelnek a beteg emberek, ha nem ezt?

Említettem már, hogy szeretek élni?

-Itt vagyok-lépett be a kis birodalmunkba gondolataim főszereplője.

-Király

-Azért kicsit jobban is örülhetnél nekem-legyintett, majd helyet foglalt a fotelben.

-Örülök neked, annak is, hogy mindig mellettem állsz, csak jelenleg nagyon nehéz bármiféle emberi érzelmet kimutatnom-temettem arcom a párnámba.

-Elhiszem Kookie, de ne aggódj, mindig itt leszek neked-csapott rá a hátsómra. Aucs? Ezek szerint gyorsan változik, hogy hol akar állni/ülni.

-Ezt visszakapod amint lesz erőm felállni innen- fenyegettem meg.

-Jaj ne, a nagy és erős Jeon Jeongguk meg fog támadni-kiáltott fel-félek-alakított drámaian a hallottakból ítélve, ugyanis az arcom még mindig a párnával randizott.

-Haha

-Nyugi, tudod hogy sze-

Sze? Sze mi? Szeminárium? Szerencsétlen? Szemét? Soha nem fogom megtudni, mivel Tae telefonja csörögni kezdett, ő pedig azonnal fel is vette.

-Hali Hobi-köszönt.

-Igen

-Oké-erre már felkaptam a fejem.

-Megkérdezem, tartsd!-emelte el a telefont és felém fordult.

-Hoshi azt kérdezi, hogy van-e kedved nála lakni velem együtt egészen karácsony másnapjáig.

-He?-értetlenkedtem. Kedves, de mivan?

-Csak válaszolj!-rivallt rám.

-Mehetünk-egyeztem bele. Mikor akar egyáltalán elindulni hozzá?

-Benne van, majd hívj ha Szöülban leszel.

Ezzel elköszönt és bontotta a vonalat. Végre.

-Tehát?-érdeklődtem.

-Szóval-kezdett bele-Holnap jön a városba és egészen huszonhatodikáig itt lesz, mi pedig huszonötödikén jönnénk el tőle.

-Mikor megyünk?