Heaven [TAEKOOK] ✔

16.

-Kookie-szólalt meg Jimin, miközben haza felé tartottunk a melóból.

-Hm?

-Tudod-pillantott rám mélybarna szemeivel-Ez a Taehyung nevű srác, nagyon rendes. Legalább is-mosolyodott el-annak néz ki.

-Rendes, de, már nem érdekel-mondtam, de ahogy ez a mondat elhagyta a számat, a szívemben fizikai fájdalmat éreztem, mintha azt üzenné, nem mondasz igazat, Jeongguk. Pedig egy percig sem hazudtam..

-Talán adnod kéne neki egy esélyt, hátha jobban megismered-győzködött tovább.

-Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne-válaszoltam felvont szemöldökkel.

-De engem csak te érdekelsz-fordítottam magammal szemben a lámpa ránk eső fénye alatt.

-Értem Kook-vett mély levegőt-nem is úgy értettem, hogy szeress bele, vagy akármi, hanem-gondolkodott el-barátkozz össze vele. Ismerd meg-fonta vékony karjait nyakam köré.

-Megpróbálhatom, de hogyan?-döntöttem oldalra a fejem.

-Segítek-állt lábujjhegyre, majd egy lány csókot lehelt ajkaimra.

-Hajrá!-nevettem fel-Induljunk, nagyon hideg van-borzongtam meg az éjjeli fagyos időben.

Tovább maradtunk bent, ugyanis alapból nyolcig voltunk, de még pakolnunk kellett, meg ezzel a félistennel nem könnyű csak a munkára koncentrálni, főleg ha még rá is tesz egy lapáttal.

-Csak azért mondom, mert a minao össszefutottam Hoseokkal, aztán rólad kérdezett-jelentette ki, mikor a lépcsőházba értünk.

-Az a fura csávó Taehyung mellett?

-Igen.-bólintott-Mondtam neki, hogy mi megvagyunk, te megvagy, csak ő nem szólt egy árva szót sem, hiába kérdeztem. Gondoltam rendezhetnénk egy kis bulit, vagy összejövetelt-mutatott idézőjelet az ujjaival,mikor kiléptünk a liftből.

-Tarthatnánk nálunk, anyáek soha nincsenek itthon-dobtam fel az ötletet.

-Köszönöm-simított végig arcélemen.

Kinyitotta az ajtót és betessékelt az otthonos kis lakásba.

-Elmegyek fürdeni-dobta le a kabátját, amíg én a cipőmmel szenvedtem.

-Jiminshi-szóltam utána-várj meg, megyek veled-kacsintottam, majd utána szaladtam és dereka köré fontam karjaimat, a fejemet pedig vállára hajtottam.

-És én azt hittem, hogy ma korán lefekszünk.

-Korán bizony-néztem fel az órára-még csak kilec óra van és mi pillanatokon belül lefekszünk-közöltem.

Szegény köpni-nyelni nem tudott a kijelentésem hallatán. Arca kezdte felvenni a megszokott  pirosas árnyalatot.

-Te jó ég!-csapott vállon.

-Ennek a seggnek képtelenség ellenállni-suttogtam a fülébe, miközben belemarkoltam az imént említett testrészébe.

-Jungkook-nyögött fel-gyere-ragadta meg a kezem és azzal a lendülettel be is húzott a fürdőszobába.

Hazudnék, ha azt mondanám szép lassan vetkőztettük le egymást, ugyanis irtó gyorsan történt minden, egy pillanat alatt szabadult meg az összes ruhájától, s immár egy anyaszült meztelen Jimin állt előttem.

-Park Jimin-ízlelgettem nevét, majd lekaptam magamról a maradék ruhát, ami csak a pólóm volt.

-Jeon Jeongguk-lépett közelebb hozzám.